Elég régen posztoltam személyes jellegű bejegyzést. Nem igazán történik mostanában semmi említésre méltó, rohanó ritmusban, mégis egyfajta csendes mederben, egyfajta álmosságban telnek a hétköznapok és a hétvégék.

Azt hiszem, meg lehet állapítani, hogy a november vége is egyfajta low season, mert a karácsonyi rohanás még nem kezdődött el. Jó filmet sem nagyon láttam mostanában.

Mondjuk, azt megígérem, hogy a Karácsony környéki időszakra kiemelten készülök, tervezek külön erre az időszakra jellemző specialitásokat, mind gasztro téren, mind a fotoblogra, meg lesz egyéb is, de ezt egyenlőre fedje homály. Lassan közeledik az évforduló is, már csak kb. 2 hét.

A bejegyzés végére kerül a lényeg. Kezdetét veszi a Karácsonyi Világító Biszbasz Contest. A cél minél több és minél viccesebb világító karácsonyi dolog, (pl:rénszarvas az ablakban, kötélen mászó világító télapó) lefényképezése. Úgyhogy tartsuk a fényképezőt a farzsebben, mindenki küldhet (-sőt küldjön!) képeket, ígérem, hogy publikálom őket

A sarki boltban van egy egész alakos, nagy, legalább két méter magas táncoló télapó. Talán megérne egy videoposztot, mert elég durván adja…egész nap, rendületlenül, jó lehet az eladóknak. I wonder how they feel…

Hála az égnek.. Idén elmaradt a nagy karácsonyi sms bombázás, az elmúlt években jellemző volt, hogy délután három óra után már nem lehetett normálisan használni a mobiltelefonokat, vagy éppen ellenkezőleg, előfordult, hogy egy üzenetet négyszer-ötször is megkapott az ember. Humoros, vagy szenteskedő üzeneteket kapott mindenki.

Az előzővel az volt a baj, hogy eleve a furfangos rímek nálam nem értek célba, meg mindegyiket megkaptam tucatszor, és ami elsőre még talán humoros az harmadszorra már nem, nyolcadszorra pedig kifejezetten zavaró.

Az utóbbival pedig az, hogy szerintem senki nem egy telefonüzenettől fog meghitt állapotba kerülni. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy ezeket a ‘humoros’ rímeket, meg jófejségeket a telefontársaságok fizetett rímfaragói írják és kezdik el küldözgetni, elindítva ezzel a láncot.

Szerintem, annak aki fontos, úgyis személyesen mondja el mindenki a karácsonyi jókívánságot.
Tehát idén végre sokan rájöttek, hogy csak a telefon társaságok örülnek a karácsonyi smsezgetésnek. Végre nem kaptam boldog karácsonyt kívánok neked és kedves családodnak típusú semmitmondó manager üzeneteket.

Beszélhet itt bárki megszorításokról, papolhattak a szakértők arról, hogy majd érződik a bizonytalanság az embereken, nyavajoghattak az entelektüel különcök, hogy jajdeelüzletiesedettezazegész, az idei karácsony előtti vásárlási rohan hihetetlen méreteket öltött.

Ma az egyik hipermarketben jártam, az emberek önkívületi állapotban bojongtak a tömött polcok, sorok között. Konkrétan nem vásárolni mentem ki, csak apróságokat vettem, reménykedtem, hogy ismét láthatok olyat mint tavaly ugyanezen a helyen. De nem jött be, hát igen, ritkán van kétszer mázlija az embernek.

Amit tavaly láttam, maga az események láncolata annyira szürreális volt, hogy szinte leírhatatlan. Történt ugyanis, hogy a narancs közel féláron volt ebben az áruházban, de elég magasra, egy polcra volt felrakva ami még maradt, mikor közel értünk kb. öt tülekedő nyugdíjast tekintettünk meg, akik egymáson áttörve próbálták elérni a magas polcon lévő gyümölcsöt, a nagy tülekedésben az egyik a földre huppant, magával rántva egy idősebb bácsikát, aki ezért bosszúból- vagy véletlenül a veséjébe térdelt. Elindult a kártyavár, mire az egyik vásárló elérte a narancsos kosarat, de csak felborítani tudta azt. Tehát feküdt az öt ember a földön, különbözö pozícióban és közepes tempóban potyogtak a fejükre a narancsok…

Biztos vagyok benne, hogy ha akkor van nálam egy kamera és ezt rögzíteni tudtam volna, akkor most enyém lenne a legnézettebb videó a neten.

Lassan itt a Karácsony és még mindig semmi hideg, semmi hó. Napközben 10-12 C-ot mutat a hőmérő, pedig lassan már szeretnék ilyen tájat látni.