Sport kategóriában teszem a bejegyzést, ha lenne életmód, akkor oda posztolnám. Ma az elhízásról, az ellustulásról írok, arról, hogy minimális ráfordítással hogyan maradhatunk fittek, sok munka mellett is, kevés szabadidővel.

Pár száraz adat. A fejlett országokban évről évre nő az elhízottak száma. Ezzel nyilván nem mondok újdonságot senkinek. Nem fogott itt statisztikákra támaszkodni, de mintha azt olvastam volna, hogy a fejlett országokban a felnőtt lakosság 60 százaléka súlyproblémákkal küszködik. Ez valahol szörnyű, riasztó.

Érdekes, olykor megnevettető, ki miként próbálja kezelni a problémát. Egyesek kalóriát számolnak naphosszat, meg nem vacsoráznak. Van aki csak este 6 után, van aki egyáltalán nem eszik ilyenkor. Ezeket a módszereket, meg léböjt diétát, meg vércsoport diétát, szétválasztót, ilyesmit tolnak, ezen mindig nevettem. Az ilyesmire fogékony emberek azt nem veszik észre, hogy lehet, hogy fogynak a módszer által, de nem lesznek fittek, izomzatuk nem formálódik, a test megmarad pohosnak, ernyedtnek. Ráfordítás, munka nélkül nincsen eredmény.

Fehérváron az általam látogatott konditerem tulajának volt egy állandóan ismételgetett mondása erre. “Végül úgyis helyreáll a rend” Ez alatt azt értette, hogy ha valakinek olyanok a génjei, hogy 110 kiló lesz, akkor fogyókúrázhat évekig, tönkreteheti a gyomorrendszerét, végül úgyis annyi lesz. Ezzel maximálisan egyetértek. Bud Spencerből nem lesz Terence Hill, hehe

Bármilyen szempontból közelítjük meg a dolgot, legyen az egészség vagy kinézet, mindenképpen arra jutunk, hogy a testedzés a megoldás. Persze huszas éveink elején még úgy vagyunk vele, hogy megehetünk bármit, az úgysem látszik meg rajtunk, viszont harminc negyven között már keményen meg kell dolgozni a sikerért, az edzett és megfelelően karbantartott testért.

Én olyan módszert ajánlok amit magam is kipróbáltam, mai napig csinálom. A megoldás napi fél óra ráfordítással és csekélyke odafigyeléssel kivitelezhető. Kezdjük a mozgásnál.

Tudjuk jól, hogy mindenki sokat dolgozik, rengeteg a dolog. Azt viszont kevesen tudják, hogy ha napi fél órát összefüggően, kellemes iramban sétálnának, nagy valószínűséggel néhány kirívó esetet kivéve nem lennének elhízott emberek az áltagos lakosság körében. Fél óra séta. Ennyi, ilyen egyszerű.
Én úgy szoktam, most ebben a melegben, hogy fél nyolc körül elindulok és megteszem a szokásos sétámat, az időt stopperrel mérem, adatmániások használhatnak lépésszámlálót is. A tempó a jóleső sétálgatásnál gyorsabb kell, hogy legyen, de nem eszetlenül rohanni kell.

Régen ott követtem el a hibát, hogy hosszú, olykor 9-10 kilométeres sétákra mentem, ami ugye azért időigényes és igy csak heti 3 jött össze. Nem kell ilyen hosszú, fél óra kell, de az minden nap és összefüggő kell, hogy legyen. Nem úgy, hogy jólvan, akkor én bementem munkába, a metróig 5 perc, bevittem az óvodába a gyereket, stb, stb. Aki azt mondja, hogy nincsen napi fél órája erre, az hazudik. Csinálja meg valaki mindennap ezt a félórát és nézze meg magát egy, másfél hónap múlva. Emellett azért még jó, ha kondícionáló edzést is végzünk, esetleg futógép is, ilyesmi. Én megpróbálom ebből is tartani a heti kettőt.

A másik dolog az evés. Ezt a nehezebb betartani. Ha mindenki csak háromszor étkezne egy nap, mellette csak gyümölcsöt enne, tehát reggelire például egy szendvics, ebédre főtt étel és egy könnyű vacsora, nem lenne semmi gond. A köztes étkezéseket és a nassolást kell(ene) eltörölni. Ja, és Uri Geller is megmondta: sosem gond, ha marad étel a tányéron. (hehe)

Ebben a bejegyzésben a kondi termek általam figyelemmel kísért térnyerésére és átalakulásának bemutatására teszek kísérletet.

Először 93-ban voltam konditeremben. Egy sittes hangulatú pincében volt a terem, sittes alakokkal. Rozsdás, gondolom külföldről mentett gépekkel. Az itteni edző közönség volt a tipikus rendszerváltás utáni konditermi keménymag. Szarrá gyúrt varrott bullerek, széttetoválva, arrogánsan viselkedve. Volt egy csávó, akit úgy hívtunk, hogy a varacskos disznó. Mindig reggel 6-kor jelent meg a teremben, egyből azután, hogy a takarítónő felmosott. A csávó nagyon bika volt 140-nel szériázott és mindig azt üvöltözte a pultos csajnak, hogy : “Itt minden tiszta víz, mi vagyok én b..meg varacskos disznó??!!” Innen kapta a nevét tőlünk. A durva az volt, hogy tényleg varacskos disznó külseje volt. Persze nem mondtuk neki, hogy mától ez a beceneve

El tudja mindenki képzelni, hogy néztek ezek az alakok, ránk, akkor 15 éves kis köcsögökre, akik negyven-ötven kilóval bohóckodtak, mikor ők :”a 120 kilót belebaszták a plafonba bármikor” (az idézet természetesen tőlük származik). Ekkoriban az itteni emberek közül mindenki tolt mindent, csak, hogy erősebb legyen (nerobol,stb. stb.). Itt természetesen nem kreatinról beszélek. Valamikor ez idő tájt hangzott el a legendás mondás valamelyik pesti kondi teremben miszerint: “Ki a faszt érdekel, hogy nem lehet gyerekem, ha százharminc kilóval szériázok?”

Egy ideig ebbe a terembe jártunk, pedig nem igazán volt itt idili a hagulat. Meg azt sem szerettem nézni, ahogy egy 120 kilós csávó a tükörben nézegeti magát és nárcisztikus hangon mondogatja magának, hogy legalább 4 centit nőtt a melle (mellizma).

Ezután nyílt meg a legelső úgynevezett fitness terem. Ide már viszonylag kulturált emberek jártak, nem fordult elő, hogy egy négyes széria közben oda jönnek és amíg nem figyelsz kiveszik a pöcköt a súlyok közül, mint a másik teremben. Egyszóval felüdülés volt ide járni. Modern gépek, kedves alkalmazottak, lehetett edzeni keményen.

Mikor elkerültem főiskolára, ez első három évben egyáltalán nem edzettem, eléggé le is fogytam, az utolsó évben indult újra a kondiba járás. Nagyon nagy intenzitással. Volt egy év amikor heti 4-5 alkalommal jártam folyamatosan egy éven keresztül. (Kivétel karácsony, meg egy 2 hetes megfázás) Itt hívom fel a figyelmet, hogy lázasan, még hőemelkedéssel se menjen edzeni senki, mert szív izom gyulladást okozhat ilyen állapotban a megterhelés, ami ugye elég kellemetlen…

Tehát a főiskola utolsó éve alatt párhuzamosan 2 termet látogattam, Székesfehérváron a főiskola termét és itthon a már megszokott termet. Ekkoriban ismertem meg a legfurább konditermi arcot, akivel eddig találkoztam. A srác úgy kezdte az edzést, hogy lejött farmerben meg pulóverben és ismeretlenül odajött hozzánk, mi a fekpadot használtuk. Jött a szokásos “beszálhatok?” kérdés. “Persze be!”
Erre így folytatta:
- Figyelj, megkérdetnélek, hogy rakjatok fel még 50 kilót? (mi 85-tel szériáztunk) Meg még annyi lenne, hogy vágjál már teljes erőből hátba légy szíves!
-tessék??
-igen, vágj hátba ahogy bírsz, mert az felspanol!
-Ok! (Rajtam nem múlott, hátba vertem rendesen)
- Erősebben nem megy??
-Hát megpróbálhatom!! (Még erősebb, büntető erejű ütés)
-Ok, így már jó lesz köszi.
Aztán tolt 5-öt a 135 kilóba. Majd hazament. Ez volt az edzés neki. Lejött, max. súlyba tolt négyet-ötöt, néha még csinált pár egykezes húzodszkodást (!!) Aztán kiment a teremből és ment haza. Eddig és ezután sem láttam ilyet.

A főiskola befejezése után tovább folytattam az edzéseket, de már kissebb intenzitással, mert éreztem néha gerinc zsibbadást, izületi fájdalmakat (mindkettő a kondi terem átka, meg lehet kérdezni régi gyúró arcokat) Most már inkább csak fitten tartásként járok, heti 2 alkalommal, meg beiktattam a futást, úszást, meg egyéb nyalánkságokat.

Úgy alakult a dolog, hogy mára kihalt az igazi konditermi generáció. Nagyon sok ember rájött, hogy nem egészséges a dolog és a szénné gyúrt bullerek is eltűntek valahogy. Vagy a divat változhatott meg? Tudom, hogy a nosztalgia szól belőlem csak, de valahol hiányoznak a termekből az alkarra varrt pitek! Eheheh

“Muszáj volt megkülönböztetni az egyszerű városnéző sétát a sportszerűen, dinamikusan végzett gyorsgyaloglástól, így megszületett a powerwalking. A gyorsgyaloglás már egy egyértelműen pulzusemelkedéssel, intenzív légzéssel, megnövekedett oxigénfelhasz- nálással járó aerob sport. “-írja a fitnet.hu.
Ma kipróbáltam, nagyon kellemes volt, 7 kilométert tettünk meg, 500 kalóriát égettünk el, hétezer lépés, 50 perc alatt. Kellemesen erős tempó. Skandináv országokban nagyon nagy hagyománya van ennek a sportolási formának. Pár éve csak néztem mikor svéd ismerősöm mesélte, hogy milyen jó volt mikor hazasétált a város másik részén lévő áruházból.
Eldöntöttem, hogy beiktatom a erősítő edzések közé heti 1-2 alkalommal a powerwalkingot is. Egészség forever !