Legutoljára április környékén volt személyes jellegű bejegyzés a blogon, most megint itt az ideje egy ilyen elmélkedő írásnak. Majdnem két éve működik a blog. Az elején csak személyes bejegyzés volt szinte, aztán ez változott.

Ugy lehet ez a dolog a blogolással, hogy hullámok vannak. Persze eleinte valószínűleg mindegyikünk úgy indul(t) neki a dolognak, hogy hajtotta a lelkesedés és valamilyen szinten a világmegváltás is motivája képletes értelemben azt, aki naplót kezd írni. Meglehet, hogy ez így erős, de gondolom, úgyis tudjátok, hogy mire értem ezt. Talán helyesebb azt írni, hogy aki internetes naplóba kezd azt meg akarja változtatni a dolgokat, azzal, hogy hozzátesz azokhoz gondolatokat, melyeket arra érdemesnek tart.

Hullámvölgy alatt azt értem, hogy van, amikor megy az írás, elkapja az ember a fonalat és van amikor egyszerűen nem érzi úgy, hogy írnia kéne bármiről is. Ez egyáltalán nem baj. Sosem értettem azokat, akik kéthavonta beharangozták, hogy vége a dolognak, nem írnak tovább, meg akkor most besokaltak, bezár a napló és talán majd folytatódik a dolog egyszer.

Nem szükséges így lennie, mert jó esetben nem kényszer az írás, lehetnek akár hosszabb szünetek is, nem hiszem, hogy attól kevesebb lenne egy blog, hogy ritkábban írnak bele. Úgy gondolom, hogy a blogírást ha elkezdi az ember soha nem kell abbahagyni. Persze, lehet más helyen, más tematika alapján folytatni, változtatni időről időre, olykor ez szükséges is, de hiszem, hogy előbb utóbb minden webnapló azzá lesz, amivé lennie kell. Az én blogom egy grafikákat bemutató, zenés, webes témájú lenyomattá, néha személyes jellegű bejegyzésekkel.

Ma olvastam egy kiváló bejegyzés trilógia harmadik részét a Gomedián 15 hibáról amellyet a zenei, ruházati iparban tevékenykedő designerek elkövethetnek. Nagyszerű bejegyzés volt, érdemes elolvasni, nem csak designereknek és grafikusoknak, sok tanulság van benne, az ilyen bejegyzések miatt éri meg blogokat olvasni. Aztán mi meg reménykedjünk, hogy amit csinálunk, amibe időt fektetünk az valakik számára hasznos, érdekes vagy szórakoztató. Ha ezek közül bármelyik, már megérte csinálni, ha nem, megkockáztatom, hogy akkor is

1.I have been writing this blog for 1 year … and all I’ ve got was this lousy t-shirt!
2.A garamiz blog jobban él mint egy éve!

Csak, hogy két mulatságosnak hitt, ámde valójában elég gyenge poénnal kezdjem ezt az ünnepi bejegyzést. Még pár óra és születésnap van, 1 éve íródik a blog. Sok dologról kéne írni most, de csak a leglényegesebbet írom ide.

Mikor elkezdtem írni a bejegyzéseket kikötöttem pár alapszabályt, amihez próbáltam, azóta is próbálom tartani magamat. Ezek közül párat leírok ide.
Az első és legfontosabb, hogy sosem írok politikáról. Mert úgy gondolom, hogy nincs semmi, ami annyira megmérgezné az emberi kapcsolatokat, mint a politika napjainkban.
Fontosnak tartottam azt is, hogy soha senkit ne sértsek meg szándékosan. Úgy gondoltam, hogy innen a blogról senkinek nem szabad keserű szájízzel távoznia ilyen miatt. Max azért mert nem jó egy bejegyzés, de azért soha, mert sértőt írtam róla. És azok, akik olvasnak vették a lapot. Elárulnék itt egy fontos kulisszatitkot is. Nekem még sosem kellett hozzászólást törölnöm, itt a blogon nem volt troll komment egyszer sem soha. Furán hangozhat, de erre büszke vagyok.
Mindig arról írtam, írok, amiről akartam, sosem befolyásolt az, hogy hányan olvassák a blogot, bármikor belefért egy 5 napos szünet is.

Az első blog amit olvastam arsen blogja volt, ő már sajnos nem ír. Az ő blogjának hatására kaptam kedvet ahhoz, hogy írjak én is, onnan ismerkedtem meg Stifolderrel, akivel azóta is nagyon jó a kapcsolat, és jöttek a többiek, összeált a csapat, egyfajta közösség. Csibike, Xaxofon, Surfin, moikboy, Rommel, Gergő, sxboy, Bari, Pica. Meg még a sok sok többi hozzászóló és olvasó, bocs ha valaki kimaradt.
Köszönöm mindannyiótoknak! Nélkületek más lett volna, kevesebb lenne a blog!