Mobiltelefonról

Járjatok ti is edzeni sokat, ne mindig csak a gép.

És a végére egy kérdés. Egy gyerek ezek közül mi alapján választ?

Mobiltelefonról

Voltam ma sétálni, kipróbáltam az új Canyon lépésszámlálómat, mér megtett kilométert, elégetett kalóriát, meg természetesen lépésszámot is. Meg van benne beépített rádió, bár az nem tudom, hogy minek. 5671 lépést tettem meg. Kíváncsiságból ki fogom próbálni, hogy hányat lépek egy normál nap, mikor nincs edzés. Az La Gearnek volt olyan cipője, aminek a talpában volt beépített lépésszámláló.

Nehéz lehet edzés nélkül. Számtalan embert ismerek, aki soha semmilyen sportot nem űzött. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet meglenni úgy, hogy valamit nem sportol az ember, nem mozog. Meg fogom kérdezni őket.

Megnéztem ma ezen kívül Az Időjós című filmet. Ritka szar volt. Amerikai nyavalygás, arról, hogy milyen rossz a főszereplőnek, hogy szegény elvállt, meg, hogy az élete nagyon szomorú, bár a karrierje rendben, 240 000 dolláros éves fizetéssel. Szegény. Ha hátba lőnék Szomáliában, biztos rosszabb kedve lenne. Amerikai önképkeresés a karrier hálójában.

Semmi baj, ha egy filmben nyavalygás megy végig, láttunk már ilyenből jót, csak ott volt valami végkövetkeztetés, vagy legalábbis egy mindent elsöprő konklúzió, jobbító szándék. Ebben a filmben csak baljós panaszok voltak. Ilyen ködös januári napokra végképp nem ajánlanám.

Nagyjából ennyi történt ezen a ködös januári vasárnapon. Ja és még valami, ma nem rajzoltam semmit (hooraajj!! )

Updated Vajon miért van, hogy az összes általam olvasott blog valahogy téliálmot alszik mostanában? Csak nem mindenkinek lefagyott a billentyűzet és csak tavasszal olvad fel? :]
Egyszóval, hanyagolva van a blogolás. Lehet, hogy mindenki a webháromra készül, vagy a webnégyre talán? Hehe. Én meg itt posztolgatok. Érdekes.

Régóta készülök megírni ezt a bejegyzést. Sok tévhit van a biliárddal kapcsolatban, amit el kell oszlatni. Már régebbi bejegyzéseimből is kiderülhetett, hogy rendszeresen űzöm ezt a sportot, 2-3 éve tényleg komolyan, heti 3-4 edzés, gyakorlás stb. A sok tévhit egyike az, hogy a biliárd egy kocsmai sport. A laikus, hobbi játékos szemében a biliárd egy beitalozott, kocsmában ezresér’ hőzöngve a golyót lökdöső valaki. Ez egy elég nagy tévedés. A biliárd ugyanis mindig úri sport volt, szalonokban játszották. A másik rendszerben éppen ezért egyfajta- nem tiltott, viszont nem is ajánlott státusza volt.

Aztán jött a rendszerváltás, betettek huszassal működő gépeket kocsmákba, játéktermekbe- egyszóval nem olyan helyre, ahová ez a sport való. Ennek köszönhetően a biliárdozók nagy részének még mindig fogalma sincsen arról, hogyan is kell a játékot szabályosan játszani. Még mindig a fehér lemegy kétszer vagyok-egyébként speciálisan magyar -szabály szerint játszanak. Viszonylagos javulás az, hogy szinte minden nagyobb illetve közepesen nagyvárosban vannak plázák, amelyekben vannak jó asztalok és a környezet is megfelelő és ideálisnak mondható a gyakorláshoz. A legtöbb ilyen helyen minőségi Brunswick asztalok vannak.

Zoli parti közben.

Ennek ellenére sajnos a biliárd Magyarországon nem kap megfelelő figyelmet. A helyzet visszásságát jól mutatja, hogy Földes Vilmos kiváló versenyzőnk kilences játékban világbajnoki bronzérmes lett, erre kapott egy rövid és pontatlan cikket az Indexen, ahol ráadásul elírták a nevét, amit nem is igazán kommentálnék.

Nem nagyon tudom szemléltetni azzal, aki nem követi a nemzetközi versenyeket, hogy mekkora eredmény a vb harmadik hely. Talán annyi, hogy érdemes megnézni pár közvetítést sima pénzdíjas versenyekről a sport kettőn. A világon kb. félmillió igazolt versenyző-játékos van. Mindenki dícséri Talmát, mert nyert 125 köbcentiben, amivel nincs is semmi gond, csak olyankor, mikor egy ilyen elképesztő teljesítmény, mint a Földesé kap kb. 4 cikket, meg egy rövid riportot a Danubius rádión. Olyankor érzek elkeseredést.

A biliárd valójában egy elképesztő koncentrációt igénylő, komoly sport és fergeteges kikapcsolódás egyben. Ismerek egy idősebb külföldit, aki ha teheti, minden nap lemegy játszani és azt hangoztatja, hogy számára a stresszes munkanap után a játék-az, hogy koncentrál és ezzel kizár mindent-pihentetőbb, mint az alvás. Igaza van. A biliárd tényleg ilyen. Reméljük, hogy minél többen felismerik ezt. Ezen felül nem számít drága sportnak. Egy kezdők számára megfelelő dákót már 15-20 ezer forint körül lehet kapni. Egy tok kb. 5 ezer. Ahol én játszom az asztal bérlés óránként 750 Ft. Úgyhogy gyerekek, posztóra fel.

Történelmi siker a magyar biliárdsportban. Földes Vilmos a Manilában, rendezett 2007-es poolbiliárd világbajnokságon bronzérmet szerzett 9-es játékban!!! Hosszabb írás erről rövidesen. Gratulálok az elképesztő teljesítményhez!!

Addig is pár link:
Az Index, nem túl bő és nem túl jól sikerült írása: Klikk
World Pool Championship
Poolbiliárd
Pool, 9ball, biliárd fórum
Nemzeti Sport

Updated: Az első videón lesiklás a pálya közepéig, plusz a tetején egy ütközés.

[youtube]http://youtube.com/watch?v=LJMk7YAszWE[/youtube]

A második video pedig egy lesiklást, már nem a sínre koncentrálva, hanem inkább a tájra. Természetesen fékezés egyiken sem történt

[youtube]http://youtube.com/watch?v=gxHVqZhx8es[/youtube]

Magyar siker ismét, ennyi hányadtatott év után. Nem készültem bejegyzést írni, de mégis kell, nem bánom.
Tehát az van, hogy a Magyar Válogatott 1 évvel a világbajnokság után 3-1-re legyőzte a világbajnok Olaszországot. Ez elképesztő futball siker, akárhogy is nézzük. Ne feledjük el, hogy legutoljára az 1960-as években győztük le az Olaszokat. Ilyen gól különbséggel pedig úgy tudom, még soha!

Most tudom, hogy sok rosszakaró szakértő majd jön azzal, hogy ez csak egy barátságos meccs volt, az Olaszok nem vették komolyan, meg ezek a szokásos rizsák. De most nem állja meg a helyét az e fajta gondolkodás, több okból.

Aki azt hiszi, hogy az EB selejtező előtt (a Francia meccs előtt pontosabban) az Olaszok alibizni jöttek ide, az téved. Ilyenkor áll össze a selejtező keret, mindenkinek hajtania kell, hogy bekerüljön vagy, hogy ne kerüljön ki a csapatból. Tehát erről szó sem lehetett.

Arról sem, hogy csupa fiatal játszik, a nagy nevek otthon maradnak. Nem ez történt. A magyarok eszméletlen tartásról tettek tanu bizonyságot. Még a mérkőzés legelején sem lehetett látni (a már annyira ismert) remegő lábakat… Aki most kétkedik ennek a győzelemnek a jelentőségében, attól azt kérdezném meg, hogy mikor látott utoljára olyan tartással bíró Magyar Válogatottat, amelyik kapott gól után felállt és lőtt hármat.
De a kérdést máshogy is fel lehet tenni. Az olaszok ellen ki csinált legutóbb ilyet? Nem ma lehetett..

Meg emellett úgy játszott a csapat, hogy akár 6-1-re is győzhettünk volna. Szinte tapadt a játékosainkhoz a labda. A Népsport írta jól. Ma este csak egy csapat volt a pályán.

Tehát lehet őrülni, ismét magyar sikernek. Legutóbb a ZTE- Manchester után volt meg ez az érzés. Az akkori teljesítményre utána nem jött folytatás. Lehet, hogy most sem jön.
Majd jön Málta, meg a Norvégok, tudom. Mégis azt mondom, hogy most örülni kell, örömködni lehet.
Mert hosszú idő után újra foci volt a Puskás stadionban. A futballista és a néző egymásra talált. Még hullámzás is volt
Megható volt hallgatni, a riporter hangját, amint szerepéből kiesve kezdte magyarázni, hogy végre 14 közvetített (meg nem nyert) meccs után neki is összejött. Nekünk is.

Update:
Iskolajátékkal vertük a világbajnokot
Geráék szétfutballozták a széteső világbajnokokat
42 évet vártunk rá: Magyarország-Olaszország 3-1
Hungary humble Italy
A La Gazzetta dello Sport cikke
Hungary comeback stuns Azzurri
A Sporting Life rövidhíre

Ebben a bejegyzésben a kondi termek általam figyelemmel kísért térnyerésére és átalakulásának bemutatására teszek kísérletet.

Először 93-ban voltam konditeremben. Egy sittes hangulatú pincében volt a terem, sittes alakokkal. Rozsdás, gondolom külföldről mentett gépekkel. Az itteni edző közönség volt a tipikus rendszerváltás utáni konditermi keménymag. Szarrá gyúrt varrott bullerek, széttetoválva, arrogánsan viselkedve. Volt egy csávó, akit úgy hívtunk, hogy a varacskos disznó. Mindig reggel 6-kor jelent meg a teremben, egyből azután, hogy a takarítónő felmosott. A csávó nagyon bika volt 140-nel szériázott és mindig azt üvöltözte a pultos csajnak, hogy : “Itt minden tiszta víz, mi vagyok én b..meg varacskos disznó??!!” Innen kapta a nevét tőlünk. A durva az volt, hogy tényleg varacskos disznó külseje volt. Persze nem mondtuk neki, hogy mától ez a beceneve

El tudja mindenki képzelni, hogy néztek ezek az alakok, ránk, akkor 15 éves kis köcsögökre, akik negyven-ötven kilóval bohóckodtak, mikor ők :”a 120 kilót belebaszták a plafonba bármikor” (az idézet természetesen tőlük származik). Ekkoriban az itteni emberek közül mindenki tolt mindent, csak, hogy erősebb legyen (nerobol,stb. stb.). Itt természetesen nem kreatinról beszélek. Valamikor ez idő tájt hangzott el a legendás mondás valamelyik pesti kondi teremben miszerint: “Ki a faszt érdekel, hogy nem lehet gyerekem, ha százharminc kilóval szériázok?”

Egy ideig ebbe a terembe jártunk, pedig nem igazán volt itt idili a hagulat. Meg azt sem szerettem nézni, ahogy egy 120 kilós csávó a tükörben nézegeti magát és nárcisztikus hangon mondogatja magának, hogy legalább 4 centit nőtt a melle (mellizma).

Ezután nyílt meg a legelső úgynevezett fitness terem. Ide már viszonylag kulturált emberek jártak, nem fordult elő, hogy egy négyes széria közben oda jönnek és amíg nem figyelsz kiveszik a pöcköt a súlyok közül, mint a másik teremben. Egyszóval felüdülés volt ide járni. Modern gépek, kedves alkalmazottak, lehetett edzeni keményen.

Mikor elkerültem főiskolára, ez első három évben egyáltalán nem edzettem, eléggé le is fogytam, az utolsó évben indult újra a kondiba járás. Nagyon nagy intenzitással. Volt egy év amikor heti 4-5 alkalommal jártam folyamatosan egy éven keresztül. (Kivétel karácsony, meg egy 2 hetes megfázás) Itt hívom fel a figyelmet, hogy lázasan, még hőemelkedéssel se menjen edzeni senki, mert szív izom gyulladást okozhat ilyen állapotban a megterhelés, ami ugye elég kellemetlen…

Tehát a főiskola utolsó éve alatt párhuzamosan 2 termet látogattam, Székesfehérváron a főiskola termét és itthon a már megszokott termet. Ekkoriban ismertem meg a legfurább konditermi arcot, akivel eddig találkoztam. A srác úgy kezdte az edzést, hogy lejött farmerben meg pulóverben és ismeretlenül odajött hozzánk, mi a fekpadot használtuk. Jött a szokásos “beszálhatok?” kérdés. “Persze be!”
Erre így folytatta:
- Figyelj, megkérdetnélek, hogy rakjatok fel még 50 kilót? (mi 85-tel szériáztunk) Meg még annyi lenne, hogy vágjál már teljes erőből hátba légy szíves!
-tessék??
-igen, vágj hátba ahogy bírsz, mert az felspanol!
-Ok! (Rajtam nem múlott, hátba vertem rendesen)
- Erősebben nem megy??
-Hát megpróbálhatom!! (Még erősebb, büntető erejű ütés)
-Ok, így már jó lesz köszi.
Aztán tolt 5-öt a 135 kilóba. Majd hazament. Ez volt az edzés neki. Lejött, max. súlyba tolt négyet-ötöt, néha még csinált pár egykezes húzodszkodást (!!) Aztán kiment a teremből és ment haza. Eddig és ezután sem láttam ilyet.

A főiskola befejezése után tovább folytattam az edzéseket, de már kissebb intenzitással, mert éreztem néha gerinc zsibbadást, izületi fájdalmakat (mindkettő a kondi terem átka, meg lehet kérdezni régi gyúró arcokat) Most már inkább csak fitten tartásként járok, heti 2 alkalommal, meg beiktattam a futást, úszást, meg egyéb nyalánkságokat.

Úgy alakult a dolog, hogy mára kihalt az igazi konditermi generáció. Nagyon sok ember rájött, hogy nem egészséges a dolog és a szénné gyúrt bullerek is eltűntek valahogy. Vagy a divat változhatott meg? Tudom, hogy a nosztalgia szól belőlem csak, de valahol hiányoznak a termekből az alkarra varrt pitek! Eheheh