Nem kell blogolni
2009-02-7
-minden áron. Jó ideje érlelődik bennem ez a dolog, egy ideje meg akartam írni, most dalban mondom el. Az van, hogy az ember belefektet egy bizonyos időt egy bejegyzés megírásába, mondjuk, ha utánanéz a témának, legyen ez az idő egy óra. Megírja a bejegyzést, jönnek látogatók, némelyik hozzászól, mainstream blogoknál 20-30-50 ember, kissebbeknél mondjuk 5. Fura, hogy ezt a kérdést senki nem igazán teszi, tette fel eddig az általam olvasott blogokban. A befektetett idő megéri e?
Előre leszögezném, hogy semmilyen keserűség nem mondatja ezt velem, nem történt semmi, ami miatt ezt írom. Egy ideje így gondolom. Tehát a befektetett idő ellenében,vajon megéri, amit az ember cserébe kap? Persze ez a kérdés valahol értelmetlen, mert az ember nem azért kezd el online naplót írni, hogy ebből anyagilag profitáljon, mindenki más más célból, de ez valószínűleg sehol nem konkrétan arra megy ki, hogy az illető azon morfondírozik, hogy ebből ilyen meg olyan előnye fog származni.
Tehát még ha abban egyet is értünk, hogy a kérdés nem igazán értelmezhető, akkor is fennáll maga az alap tétel. A befektetett 1 óra, ugye. Ha azt az egy órát másra fordítjuk, mondjuk munkára, akkor ugye megvan az a profit, bár igaz, anyagi jellegű. De ha mondjuk az ember a ‘get a life’ szellemében a családjával tölti el ezt az időt, kirándulni, sportolni megy ..
Az utóbbi időben azt vettem észre, úgy gondolkodtam, hogy na, már 2-3 napja nem írtam ide, akkor írjunk egyet, mert ugye legyen folyamatos a blog. Ez a hozzáállás megöli a spontaneitást. Most azt mondom, hogy úgy érdemes blogot írni, ahogy mondjuk Londhand vagy BA teszi (igaz, egyik sem énblog). Ha van valóban általuk érdekesnek gondolt témájuk, amiről úgy gondolják, hogy írniuk kell, írnak, ha két hétig nincs, két hétig nincsen bejegyzés. Így lehet érdemes igazán hosszú távon csinálni ezt.
Az is lehet, hogy mivel már közel két és fél éve írom ezt a blogot, kifogytam a témából. De inkább azt vettem észre, hogy már nem tartom fontosnak megosztani a nagyközönséggel (valójában nem annyira eget verően nagy számú közönség) azt, ami a hétköznapokban történik. Nem mintha nem történne semmi, csak semmi olyan igazán említésre érdemes.
Ha őszinte akarok lenni, azt is le kell írnom, hogy a legtöbb blog, ami minden nap publikál egyszerűen nem köt le, van egy két érdekes bejegyzés, de sok a töltelékanyag. Például, mikor a huszonegy néhány éves blog író ugye nagyon okos, intelligens és úgy érzi, hogy neki mindenhez hozzá kell szólnia, így kijön a napi egy bejegyzés is. Na azokon szoktam nagyokat mosolyogni. Meg a magukat népszerűnek gondoló naplóírókon. A bejegyzéseiken érezni, tényleg úgy gondolják, hogy egyfajta középpontban vannak, ami igaz is, de ez korántsem akkora, ahogyan ők gondolják, belterjes réteg műfaj ez. Meg kéne mondani nekik :}
Nagyjából ennyi, nem azt akarom sugallni, hogy most akkor be kell fejezni a dolgot, továbbá senkinek a kedvét nem szeretném elvenni (még ha esetleg sikerült is), csak átgondoltan kell csinálni, úgy gondolom. Ne vegye senki túl komolyan, magát se, engem se :}
We are the media- de azért annyira mégsem.
Kategória: Hétköznapok
6 Hozzászólás
Trackback URI | Hozzászólás RSS
1. Rabbit 2009 feb 07 10:44
Alkotói válságban vagy, azt kell mondanom!
Nekem is volt olyan, hogy egyszerűen nem volt kedvem az egészhez, de van olyan időszak is, amikor sorban állnak a megírásra váró témák és alig győzöm őket.
Abban biztos vagyok, hogy sokkal több energiát teszek a blogba, mint amennyi “visszajön”, sőt néha kifejezetten úgy érzem – mondjuk egy nem túl kedves kommentnél -, hogy b*szod 5 órát dolgoztam ezzel, miféle hálátlan kutya vagy, hogy még be is szólsz =:))
Én szeretek írni, sokszor ezáltal gondolok át jobban kérdéseket, rendszerezek, sőt néhány esetben új információkra is szert teszek. Persze jellemzően a legtöbb munkával megírt posztokat olvassák a legkevesebben, de nekem elég az, hogy legalább néhány ember hasznosnak találja amiket írok rajtam kívül is. Meg tök jó érzés, hogy rendszeresen hátbaveregetnek, hogy milyen jó volt ez vagy az az írás =:)
Amikor kezdtem, asszem én is beletartoztam a poszt vége felé leírt nulla tapasztalatú megmondó ember kategóriába (ami mostmár engem is megnevettet), de ezt meg is kaptam időnként a kommentelőktől. Ezért is voltak néhány hónapos kihagyások…
2. Xaxofon 2009 feb 07 14:23
Zoli, ahogy látom te is maximalista vagy
Mostanában én se írok túl sokat, mert elveszi az időmet a blogolástól életem más rész. De ez nem baj. Vitatkozom az alkotói válság megfogalmazással. Ez szerintem nem válság, csak egy kis nyugi. Én szeretem a blogodat, ha írsz bele, ha nem. Megnézem mindig, sőt visszatérek régi írásaidhoz és ismét elolvasom. Már régen letettem arról a vágyról, hogy mindennap legyen valami érdekes írásom. Nem akarok semmit kényszeredetten, a blog egy eszköz, ha kedvem van írok bele, ha meg nem akkor nem 
Néha csak egy érdekes hírt másolok be, máskor fűzök hozzá kommentet is. Az eseményeket hagyom folyni a maguk medrében, nem erőltetek semmit. De ha nem lenne blogom, csinálnék. És ha néhány számomra kedves blog írója abbahagyná az írást, az meg elszomorítana…
3. Stifolder 2009 feb 07 17:27
Jómagam is úgy vagyok vele, hogy egyre inkább kevesebbet írok, mert a munka és egyéb kellemes vagy éppen kellemetlen dolgok kegyetlenül lefoglalnak. A szellemi kapacitásomat pedig másra is tudom bőven használni. Tény, rengeteg időt elvesz a blogolás, és valljuk be az időnket ennyi idősen (mi idősebb bloggerek) mással töltjük el, mint a fiatalabb generáció tagjai. Nekünk a napi megélhetést kell biztosítanunk, miközben megfigyelhető, hogy egy-két neves blogger
mennyit szutykol el a rosszabbnál rosszabb írásaival (napi több bejegyzés)… Nem akarok okoskodni, de ha a gépsor mellé vagy esetleg az irodába beültetnék őket napi 8 vagy 12 órában, akkor máris elmenne a kedvük, főleg, ha még odahaza is akadna tennivaló…
4. nyenyec 2009 feb 07 18:56
Azért adta nekünk a Jóisten az RSS feedet, hogy ne legyen kényszer a minden nap 1 bejegyzés.
5. Bártházi András 2009 feb 08 19:15
Én nem szeretem, amikor nem írok, mert ha írok, az azt jelenti, hogy éppen valami újjal, érdekessel foglalkozok, illetve hogy valamit tanulok. Úgy tudok a legjobban feldolgozni egy témát, hogy írok róla, ilyen sokkal jobban összeáll a fejemben. Puskát sem csak azért írt az ember, hogy használja, már a puska megírása is sokat segített.
Az utóbbi időben az iWiW-es fejlesztői blogot írom, mert célom ebben a témában elmélyülni (nyakig) – meg persze fordítva is, mivel elmélyültem benne nyakig, tudok a témáról jókat írni. Valamikor most már kéne egy kis kitérőt tennem, és valamelyik este, hétvégén mással foglalkozni, hogy szülessen valami blogbejegyzés Webakadémiára… Terápiás okokból is jót tenne.
Egy személyes blogot már jó ideje tervezek, de az se hiszem hogy nagyon más lenne majd – annyi mégis a különbség, hogy talán heti többször is van olyan téma, ami nem szakmai, de foglalkoztat, és le tudnám írni gyorsan – anélkül hogy külön bele kellene mélyülnöm. Ez majd egyszer kiderül, valójában még nem volt személyes blogom sohasem (elhalt mindig egy pár bejegyzés után, mert nem találtam a _konstansom_).
6. Surfin 2009 feb 08 23:53
Mostanában én is szinte nem is írok. Egyfelől voltak hónapok, hogy semmire se volt időm, akkor azért, aztán mikor lett időm, valahogy akkor is keveset. Talán azért, mert tényleg csak grafomán vagyok egy kicsit (nagyon?), de mostanában máshol élem ezt ki (fórumok, meg itt-ott). Bár ötleteim vannak csak vagy mire leírnám egy aktuális dologról leírja más máshova majdnem egy az egyben (ez de dühítő
), vagy aktualitását veszti, vagy csak simán elfelejtem…