-minden áron. Jó ideje érlelődik bennem ez a dolog, egy ideje meg akartam írni, most dalban mondom el. Az van, hogy az ember belefektet egy bizonyos időt egy bejegyzés megírásába, mondjuk, ha utánanéz a témának, legyen ez az idő egy óra. Megírja a bejegyzést, jönnek látogatók, némelyik hozzászól, mainstream blogoknál 20-30-50 ember, kissebbeknél mondjuk 5. Fura, hogy ezt a kérdést senki nem igazán teszi, tette fel eddig az általam olvasott blogokban. A befektetett idő megéri e?
Előre leszögezném, hogy semmilyen keserűség nem mondatja ezt velem, nem történt semmi, ami miatt ezt írom. Egy ideje így gondolom. Tehát a befektetett idő ellenében,vajon megéri, amit az ember cserébe kap? Persze ez a kérdés valahol értelmetlen, mert az ember nem azért kezd el online naplót írni, hogy ebből anyagilag profitáljon, mindenki más más célból, de ez valószínűleg sehol nem konkrétan arra megy ki, hogy az illető azon morfondírozik, hogy ebből ilyen meg olyan előnye fog származni.
Tehát még ha abban egyet is értünk, hogy a kérdés nem igazán értelmezhető, akkor is fennáll maga az alap tétel. A befektetett 1 óra, ugye. Ha azt az egy órát másra fordítjuk, mondjuk munkára, akkor ugye megvan az a profit, bár igaz, anyagi jellegű. De ha mondjuk az ember a ‘get a life’ szellemében a családjával tölti el ezt az időt, kirándulni, sportolni megy ..
Az utóbbi időben azt vettem észre, úgy gondolkodtam, hogy na, már 2-3 napja nem írtam ide, akkor írjunk egyet, mert ugye legyen folyamatos a blog. Ez a hozzáállás megöli a spontaneitást. Most azt mondom, hogy úgy érdemes blogot írni, ahogy mondjuk Londhand vagy BA teszi (igaz, egyik sem énblog). Ha van valóban általuk érdekesnek gondolt témájuk, amiről úgy gondolják, hogy írniuk kell, írnak, ha két hétig nincs, két hétig nincsen bejegyzés. Így lehet érdemes igazán hosszú távon csinálni ezt.
Az is lehet, hogy mivel már közel két és fél éve írom ezt a blogot, kifogytam a témából. De inkább azt vettem észre, hogy már nem tartom fontosnak megosztani a nagyközönséggel (valójában nem annyira eget verően nagy számú közönség) azt, ami a hétköznapokban történik. Nem mintha nem történne semmi, csak semmi olyan igazán említésre érdemes.
Ha őszinte akarok lenni, azt is le kell írnom, hogy a legtöbb blog, ami minden nap publikál egyszerűen nem köt le, van egy két érdekes bejegyzés, de sok a töltelékanyag. Például, mikor a huszonegy néhány éves blog író ugye nagyon okos, intelligens és úgy érzi, hogy neki mindenhez hozzá kell szólnia, így kijön a napi egy bejegyzés is. Na azokon szoktam nagyokat mosolyogni. Meg a magukat népszerűnek gondoló naplóírókon. A bejegyzéseiken érezni, tényleg úgy gondolják, hogy egyfajta középpontban vannak, ami igaz is, de ez korántsem akkora, ahogyan ők gondolják, belterjes réteg műfaj ez. Meg kéne mondani nekik :}
Nagyjából ennyi, nem azt akarom sugallni, hogy most akkor be kell fejezni a dolgot, továbbá senkinek a kedvét nem szeretném elvenni (még ha esetleg sikerült is), csak átgondoltan kell csinálni, úgy gondolom. Ne vegye senki túl komolyan, magát se, engem se :}
We are the media- de azért annyira mégsem.
