Nemrégiben posztoltam a Pain without borders videót, amelynek a zenéje nagyon tetszett. Most az M83 nevű formációról írok, az együttes idén áprilisban megjelent albumán található meg a dal (you appealing).

Mikor elkezdtem az albumot, fasza indie instrumentál zenére számítottam, mint a This is your captain speaking. Az első meglepetés ott ért, hogy a zenekar stílusa végülis ilyen popular ‘electronic’ zene.

Első szám a fent említett videóban szereplő dal, ok, de ez az egyet lehetett meghallgatni az albumon. A többi dal, olyan zavarba ejtően gagyi, ilyen szinti elszállós alapra épül, hogy égtem, miközben hallgattam. Akkor már inkább reggeltől estig Alphaville, vagy Dire Straits dupla album, esküszöm.

Egyszerűen érthetetlen, hogy lehet ilyen albummal kijönni 2008-ban. Ha a Bonanza Baznai ilyen zenét mert volna megjelentetni 89-ben, tuti, hogy megdobálják őket a sportcsarnokban sörösüveggel.
E mellet még ott van az ‘éneklés’ ami meg ilyen ENYA-s, de annak a legrosszabb pillanatai.

Csak azért írok erről az albumról, mert rég ért ekkora meglepetés, persze negatív értelemben. Meg mi ez a borító is eleve? Village People szerű majomkodás 2008-ban? Mi van? Nulla pont.