Sport kategóriában teszem a bejegyzést, ha lenne életmód, akkor oda posztolnám. Ma az elhízásról, az ellustulásról írok, arról, hogy minimális ráfordítással hogyan maradhatunk fittek, sok munka mellett is, kevés szabadidővel.

Pár száraz adat. A fejlett országokban évről évre nő az elhízottak száma. Ezzel nyilván nem mondok újdonságot senkinek. Nem fogott itt statisztikákra támaszkodni, de mintha azt olvastam volna, hogy a fejlett országokban a felnőtt lakosság 60 százaléka súlyproblémákkal küszködik. Ez valahol szörnyű, riasztó.

Érdekes, olykor megnevettető, ki miként próbálja kezelni a problémát. Egyesek kalóriát számolnak naphosszat, meg nem vacsoráznak. Van aki csak este 6 után, van aki egyáltalán nem eszik ilyenkor. Ezeket a módszereket, meg léböjt diétát, meg vércsoport diétát, szétválasztót, ilyesmit tolnak, ezen mindig nevettem. Az ilyesmire fogékony emberek azt nem veszik észre, hogy lehet, hogy fogynak a módszer által, de nem lesznek fittek, izomzatuk nem formálódik, a test megmarad pohosnak, ernyedtnek. Ráfordítás, munka nélkül nincsen eredmény.

Fehérváron az általam látogatott konditerem tulajának volt egy állandóan ismételgetett mondása erre. “Végül úgyis helyreáll a rend” Ez alatt azt értette, hogy ha valakinek olyanok a génjei, hogy 110 kiló lesz, akkor fogyókúrázhat évekig, tönkreteheti a gyomorrendszerét, végül úgyis annyi lesz. Ezzel maximálisan egyetértek. Bud Spencerből nem lesz Terence Hill, de ez nem baj, mert a fittség nem súlyfüggő. Ismerek 130 kilós embert aki edz és jóval fittebb, mint a legtöbb 80 kilós :}

Bármilyen szempontból közelítjük meg a dolgot, legyen az egészség vagy kinézet, mindenképpen arra jutunk, hogy a testedzés a megoldás. Persze huszas éveink elején még úgy vagyunk vele, hogy megehetünk bármit, az úgysem látszik meg rajtunk, viszont harminc negyven között már keményen meg kell dolgozni a sikerért, az edzett és megfelelően karbantartott testért.

Én olyan módszert ajánlok amit magam is kipróbáltam, mai napig csinálom. A megoldás napi fél óra ráfordítással és csekélyke odafigyeléssel kivitelezhető. Kezdjük a mozgásnál.

Tudjuk jól, hogy mindenki sokat dolgozik, rengeteg a dolog. Azt viszont kevesen tudják, hogy ha napi fél órát összefüggően, kellemes iramban sétálnának, nagy valószínűséggel néhány kirívó esetet kivéve nem lennének elhízott emberek az áltagos lakosság körében. Fél óra séta. Ennyi, ilyen egyszerű.
Én úgy szoktam, most ebben a melegben, hogy fél nyolc körül elindulok és megteszem a szokásos sétámat, az időt stopperrel mérem, adatmániások használhatnak lépésszámlálót is. A tempó a jóleső sétálgatásnál gyorsabb kell, hogy legyen, de nem eszetlenül rohanni kell.

Régen ott követtem el a hibát, hogy hosszú, olykor 12-13 kilométeres sétákra mentem, ami ugye azért időigényes és igy csak heti 3 jött össze. Nem kell ilyen hosszú, fél óra kell, de az minden nap és összefüggő kell, hogy legyen. Nem úgy, hogy jólvan, akkor én bementem munkába, a metróig 5 perc, bevittem az óvodába a gyereket, stb, stb. Aki azt mondja, hogy nincsen napi fél órája erre, az hazudik. Csinálja meg valaki mindennap ezt a félórát és nézze meg magát egy, másfél hónap múlva. Emellett azért még jó, ha kondícionáló edzést is végzünk, esetleg futógép is, ilyesmi. Én megpróbálom ebből is tartani a heti kettőt.

A másik dolog az evés. Ezt a nehezebb betartani. Ha mindenki csak háromszor étkezne egy nap, mellette csak gyümölcsöt enne, tehát reggelire például egy szendvics, ebédre főtt étel és egy könnyű vacsora, nem lenne semmi gond. A köztes étkezéseket és a nassolást kell(ene) eltörölni. Ja, és Uri Geller is megmondta: sosem gond, ha marad étel a tányéron. (hehe)