Ma délután bevásárolni voltunk, hipermarketben. Miután megvettük a szükséges dolgokat beültünk a kínai falatozóba, én az embereket néztem, nézelődtem Ancsa ekkor szólt, hogy figyeljek, mert szituáció van.

A bejáratnál a két fotocellás ajtó között ki volt rakva egy nagy kb. egy méter magas, négy méter széles, konténerszerű rózsaszín karton doboz, felette harsány felirat hívott fel a jótékonykodásra. Elhasznált ruháját helyezze be ide, mi tisztán adjuk tovább a rászorulóknak.-valami ilyesmi szöveggel.

Namost, ahogy oda néztem azt láttam, hogy egy ötven év körüli és egy fiatalabb asszony fekszik a dobozon és félig a dobozba bújva matat, turkál. Turkálja ki a bedobott ruhákat halálos nyugalommal.

Az eset több szempontból is felháborító. Az egyik az, hogy nem hiszem, hogy a bejárat ezen része nincsen bekamerázva. Úgy tűnik, hogy az áruház “figyelő emberei” csak a vevőket figyelik feszült figyelemmel. A másik az, hogy a dolgot a vásárlótér bejáratánál lévő biztonsági őr is minden bizonnyal látta, hiába nem nézett oda, egyszersmind szemet hunyva a dolog felett.

A dolog egyik tanulsága az, hogy jól meg kell gondolni, hogy kinek, hogyan adakozunk. A másik, pedig az, hogy már tényleg úgy tünik, hogy semmi sem szent. Tudtam én ezt régen is, láttam már, hogy külföldi gyorsétteremben hogyan üríti a manager a zsebébe a kasszánál kihelyezett aprópénz gyűjtőt..szintén jótékony célra. De ez az eset akkor is megrendítette a jótékonykodásba vetett hitem.

Lehet, hogy érdemes lenne összeállítani egy A jótékonykodás szabályai-kinek ne felsorolást…