Gergő megígérte, hogy ír róla, miután meglátogatta a helyet. Állítólag nagyon sokan észlelték már. Húhúú :]

Az utóbbi időkben megjelent egyfajta számomra elég érthetetlen romantika az Indexen, ma reggel egy cikk, a Szimbiózisban a hajléktalanokkal késztet arra, hogy írjak erről.

Az egész dolog a maugli üggyel kezdődött. Akkor rengetegen meghökkentek attól, ahogy azt Index egyfajta hősként, a budapesti vadonba szakadt szegény kis árvaként mutatott be egy 10 éves bűnözőt, az eset szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen a bőrszín, egy bűnözőt sztárolt akkor az Index, főoldalon. Volt olyan ismerősöm, aki felháborodva kívánta a cikk írójának, hogy idős nagyszüleit, esetleg öccsét rabolja ki a szegény kis egyedülhagyott, meglátjuk, hogy utána is ír e majd ilyen cikkeket.

Ma reggel pedig arról olvasok az indexen, hogy milyen csodálatos összefogás, szimbiózis alakult ki Miskolcon a hajléktalanok és az autósok között, azzal, hogy azok őrzik a kocsikat, cserébe pedig az “önkéntes segítők” ételt, gyógyszert kapnak a “környéken lakóktól”.

Milyen megható, már-már kádári romantika, csakhogy ez nem így van. A legtöbb autósnak, már nagyon elege van a parkolókban lejmoló hajléktalanokból és a senki által nem igényelt őrzésből, ami abból áll, hogy kartondobozokból összetákolt ülőalkalmatosságaikon a kocsid mellett isznak az “őrök”.

Nagyon unalmas, hogy a belvárosban sehol nem lehet megállni nyugodtan, úgy hogy ne lépne oda az emberhez valaki, a szokásos és ezerszer hallott szöveggel. A kedvencem a jó multkorában hallott ” Ne haragudjon, lenne szíves gondoskodni a reggelimről” című szöveg volt. Ja, igen, de azért megkérdezném, hogy az én reggelimről ki is gondoskodik…

Aztán meg ha nem ad az ember, akkor jobb esetben oldja meg a dolgot egy enyhe lelkiismeret furdalással. Rosszabb esetben pedig féljen attól, hogy bosszúból, fukarságának a kocsija látja kárát. Megjegyzem erre még nem nagyon volt precedens, de azért mégis.

Senki ne értsen félre, nem vagyok szociálisan érzéketlen. Ez nem egy úgymond elitista bejegyzés akar lenni. A hajléktalan probléma valós tehát, azzal foglalkozni kell. Hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem utálom a hajléktalanokat, nem erről van szó, igazából nem is rájuk haragszik az ember, hanem az ilyen helyzeteket nem kedveli. Viszont az ilyen szocialista békeidőket idéző hangvételben született cikkek nem hiszem, hogy az ügyüket mozdítanák előre. Sőt, sokkal inkább hátráltatják azt.

Eleinte idétlen junkienak (nő lehet junkie?) tartottam. Régebbi zenéi tetszettek, csupán mint jelenség volt számomra kicsit sok. Most itt van az új album, az énekesnő túl az elvonón, túl az alkoholon, egy nagyon bársonyos hangzású kellemes, soulos és néhol hetvenes-nyolcvanas éveket is idéző albummal jelentkezett.

Volt egy régi 80-as évek country slágereit tartalmazó válogatás kazettám, néhol még azt is áthallom. Van itt blues, country és soulos r&b is. Az albumon kiválóan egyedivé alakított feldolgozások is helyet kapnak.

Mikor késő este vezetsz haza, már kiürültek az utak, és az elalvástól nem félsz-ilyenkor érdemes hallgatni ezt az albumot, meg késő esti munkához is kiváló. Csak ne nap közben, a rohanásban hallgasd, olyankor úgysem működik. A megfelelő pillanat kell hozzá, akkor viszont nagyot hasít. Habkönnyű, lelassult dalok, nagyon kellemes hangzás, erős “lenyomat” . Nem szabad kihagyni.

Klikk: 1024×768