Voltam ma sétálni, kipróbáltam az új Canyon lépésszámlálómat, mér megtett kilométert, elégetett kalóriát, meg természetesen lépésszámot is. Meg van benne beépített rádió, bár az nem tudom, hogy minek. 5671 lépést tettem meg. Kíváncsiságból ki fogom próbálni, hogy hányat lépek egy normál nap, mikor nincs edzés. Az La Gearnek volt olyan cipője, aminek a talpában volt beépített lépésszámláló.
Nehéz lehet edzés nélkül. Számtalan embert ismerek, aki soha semmilyen sportot nem űzött. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet meglenni úgy, hogy valamit nem sportol az ember, nem mozog. Meg fogom kérdezni őket.
Megnéztem ma ezen kívül Az Időjós című filmet. Ritka szar volt. Amerikai nyavalygás, arról, hogy milyen rossz a főszereplőnek, hogy szegény elvállt, meg, hogy az élete nagyon szomorú, bár a karrierje rendben, 240 000 dolláros éves fizetéssel. Szegény. Ha hátba lőnék Szomáliában, biztos rosszabb kedve lenne. Amerikai önképkeresés a karrier hálójában.
Semmi baj, ha egy filmben nyavalygás megy végig, láttunk már ilyenből jót, csak ott volt valami végkövetkeztetés, vagy legalábbis egy mindent elsöprő konklúzió, jobbító szándék. Ebben a filmben csak baljós panaszok voltak. Ilyen ködös januári napokra végképp nem ajánlanám.
Nagyjából ennyi történt ezen a ködös januári vasárnapon. Ja és még valami, ma nem rajzoltam semmit (hooraajj!!
)
Updated Vajon miért van, hogy az összes általam olvasott blog valahogy téliálmot alszik mostanában? Csak nem mindenkinek lefagyott a billentyűzet és csak tavasszal olvad fel? :]
Egyszóval, hanyagolva van a blogolás. Lehet, hogy mindenki a webháromra készül, vagy a webnégyre talán? Hehe. Én meg itt posztolgatok. Érdekes.