Régebben volt zenei bejegyzés, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem nagyon volt olyan zenei album, amit érdemesnek találtam volna arra, hogy írjak róla. A FATA új albuma érdemes rá, pár hónapja jelent meg egyébiránt.

Emlékszem először jó pár éve egy Vans Warped Tour felvételén láttam a zenekart zenélni, nagyon üdítően hatott a dinamizmusuk, rögtön a The after dinner payback című számmal nyitottak a The Fiction We Live (2003) albumról, amit egyébként a valaha készült legjobb metalcore albumnak tartok. Ez az album annyira zseniális, hogy tényleg nem értem, hogyan nem hozott világhírt a csapatnak, amit mellesleg nem bánok, mert minden egyes dala remekmű. Mindenkinek ajánlom meghallgatásra, aki esetleg nem ismerné.

Namost azt el kell mondani, azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik a csapatot, hogy itt nem Limp Bizkit féle műmájerkedésről, divat core-ról van szó, hanem tényleg ütős zenéről, tökéletesen a helyén lévő gitárszólók, és szaggatóan pontos ütemről.

A lemezről. A Holding a wolf by the ears hozza a szintet, amit picit hiányolok azok a régebbi albumokon található már már Faith No More-i magasságokat ostromló váltások (The second wrong makes you right) lírai dallamból zúzásba. Egyébként ez a zenekar első lemeze a régi énekes nélkül, ezt nem nagyon hallani, észre sem vettem volna, ha nem olvasom. De csalódást nem okozott a lemez, még egyszer mondom. Átvitte az eddigi, nem éppen alacsonyra tett lecet. De ha valaki most ismerkedik a csapattal, nem ezt a lemezzel ajánlanám kezdeni. Amúgy ötös.