Kíváncsian vártam milyen lesz ez a fantasy film, mert aki látta eddig azt mondta, hogy nagyon jól sikerült megalkotni digitálisan a szereplőket és a film ütős. Valahol azt olvastam, hogy talán ez lesz a filmgyártás jövője, ezt nem hinném azért, hogy a hús vér színészeket így pótolnák, bár amilyen horribilis gázsiért dolgozik egyik-másik, talán még mindig olcsóbb ilyen technikával megvalósítani egy filmet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az ilyen animációs képalkotás egyfajta kísérletezés marad csupán, mellékág, eddig is volt már ilyen, főleg rajzfilmekben.

Ilyen filmeknél mindig attól tart az ember, hogy a nagy technikai újítások, a frenetikus animáció és az ilyen látványvilágért fizető nézők teljes kiszolgálásáért folytatott megvalósítási kényszer megöli a sztorit és egy nagyszerű effektekkel tarkított középszerű produkció jön létre. Ez a film nem ilyen. Végig izgalmas, mondjuk a jó sztori adott volt.

A főhős, Beowulf köré feltehetőleg a 7. század közepén formálódott epikus hagyomány a mai Svédország délnyugati részén élt gaut törzs körében. Az eredeti történeten csavartak egy kicsit az alkotók, a lényeg az, hogy van egy Dán király Hrothgar aki győzelmei jeléül csarnokot emel, aztán ott mulatozik népével.
De van a környéken egy démon Grendel, aki kib…… ocsmányul néz ki és elég hisztériás nem bírja hallgatni a ricsajozást, mulatságokat és betör a csarnokba aztán ott embereket öldös tucatjával.

Aztán jön Beowulf a hős lovag, aki a karját letépve megöli a szörnyeteget, de eltervezi, hogy az anyját is elpusztítja, mert az bosszúból, amiért Beowulf mattította a fiát, végez az embereivel.
Aztán király lesz, meg van még csavar is a sztoriban, tényleg élvezhető, izgalmas kis film. A szereplőket egytől egyig “leanimálták” sztárokról, a hangokat is. Olyan színészekről, mint Anthony Hopkins (Hrothgar) és John Malkovich (Unferth).(Mégiscsak kellenek a sztár gázsik, a húzó nevek?)
Meg emlékszem ment itt a nagy előhájpolás, hogy majd Angelina Jolie meztelenül lesz látható a filmben. Aki erre vár el kell keserítenem, animált testet látunk, nem hús vér nőt.
Ezt a filmet 3D-ben lenne igazán nagy élmény megtekinteni, de azért így sem volt rossz. Négyest osztályzatot kap a film.

Szeretnék venni magamnak egy digitalizáló táblát, itt a blogon kérnék segítséget, esetleges tapasztalatokat, ki milyet használ, stb… Nézegettem a táblákat, a Wacomot írják a legjobbnak, mondjuk az ára is olyan.
Egyszóval linkeket, mindent szívesen fogadnék…

Itt van hát, megérkezett, remélem tetszeni fog mindenkinek, egyenlőre beta. Még csak a blog újult meg, nemsokára a portfolio is meg fog. Meg még beadnám a wallpapert újra

Klikk: Letöltöm háttérképnek

Lassan jön az új design. Csak órák kérdése a dolog

[vimeo]http://www.vimeo.com/436864[/vimeo]

1.I have been writing this blog for 1 year … and all I’ ve got was this lousy t-shirt!
2.A garamiz blog jobban él mint egy éve!

Csak, hogy két mulatságosnak hitt, ámde valójában elég gyenge poénnal kezdjem ezt az ünnepi bejegyzést. Még pár óra és születésnap van, 1 éve íródik a blog. Sok dologról kéne írni most, de csak a leglényegesebbet írom ide.

Mikor elkezdtem írni a bejegyzéseket kikötöttem pár alapszabályt, amihez próbáltam, azóta is próbálom tartani magamat. Ezek közül párat leírok ide.
Az első és legfontosabb, hogy sosem írok politikáról. Mert úgy gondolom, hogy nincs semmi, ami annyira megmérgezné az emberi kapcsolatokat, mint a politika napjainkban.
Fontosnak tartottam azt is, hogy soha senkit ne sértsek meg szándékosan. Úgy gondoltam, hogy innen a blogról senkinek nem szabad keserű szájízzel távoznia ilyen miatt. Max azért mert nem jó egy bejegyzés, de azért soha, mert sértőt írtam róla. És azok, akik olvasnak vették a lapot. Elárulnék itt egy fontos kulisszatitkot is. Nekem még sosem kellett hozzászólást törölnöm, itt a blogon nem volt troll komment egyszer sem soha. Furán hangozhat, de erre büszke vagyok.
Mindig arról írtam, írok, amiről akartam, sosem befolyásolt az, hogy hányan olvassák a blogot, bármikor belefért egy 5 napos szünet is.

Az első blog amit olvastam arsen blogja volt, ő már sajnos nem ír. Az ő blogjának hatására kaptam kedvet ahhoz, hogy írjak én is, onnan ismerkedtem meg Stifolderrel, akivel azóta is nagyon jó a kapcsolat, és jöttek a többiek, összeált a csapat, egyfajta közösség. Csibike, Xaxofon, Surfin, moikboy, Rommel, Gergő, sxboy, Bari, Pica. Meg még a sok sok többi hozzászóló és olvasó, bocs ha valaki kimaradt.
Köszönöm mindannyiótoknak! Nélkületek más lett volna, kevesebb lenne a blog!

Már régóta terveztem, hogy megírok egy bejegyzést az általam nagyon kedvelt, életem részét képező zenéről, annak mostani helyzetéről. Fura, hogy van az embereknek egy zene immunis csoportja. Ők egyszerűen nem hallgatnak saját zenét, úgy individuále, max rádiót, ha megkérdezik tőlük, hogy milyen zenét szeretnek, akkor a mindegy csak jó legyen választ adják.

Velem az egész zene dolog gyermekkoromban kezdődött. Általános iskolában a menőbbek a metált pörgették. Akkor metálosnak lenni eléggé cool dolog volt. Volt Helloween meg Kreator pólója minden iskolásnak, esetleg Metallica (Metál Ica-hehehe, bocs tudom hogy nagyon gyenge volt) Érdekes, hogy akkoriban semmi ellentmondást nem láttunk tizenegy-tizenkét évesen abban, hogy egyik nap koponyákkal ellátott Kreator pólóban, másik nap meg a szülőktől kapott mickey egeres t-shirtben mentünk iskolába. Belefért az imidzsbe mindkettő. Jó kis pörgős metál zenék voltak, killer gitárszólókkal és rifdarákkal spékelve.

Aztán jött a Gimnázium és a CD lemezek időszaka. Emlékszem, vettünk egy music centert, ami távirányítós volt. Istenem mekkora dolog volt ez akkoriban, volt középen kétkazettás magnó része, meg felül lemezjátszó és legalul a cd. A torony méretre böhöm nagy volt és imádtuk. A távirányítója olyan erős volt, hogy bárhová lőttél, a masina vette az adást és reagált rá. Rengeteg CD lemezt vettünk ekkoriban. Nem volt olyan ünnepi alkalom, amire ne kaptunk volna jó lemezeket.

És itt jön ennek a bejegyzésnek a lényege. Mert el kell mondanom, hogy akkor az egyes lemezeknek értéke volt. Ha tetszett egy zene megvettük lemezen és sokáig hallgattuk, hónapokig. Ezek a lemezek egyébként még most is megvannak a padláson. Nem azt mondom, akkor is volt másolgatás, de mivel én a rétegzenét szerettem, ezért műsoroson vettem meg a cdket. Száznál is több lemezem van.

Most az a helyzet, hogy elveszett a zene varázsa, az egyes albumok ereje. Bárkinek megtetszik egy lemez, vagy zene, és egyből megszerzi magának. Vagy -legyünk jóhiszeműek- a Youtubeon hallgatgatja, amíg meg nem unja. Bármilyen zenét meg lehet szerezni, különösebb erőfeszítés nélkül. Ez azt eredményezi, hogy a felhasználó-mert már nem zenehallgató van, hanem felhasználó, hozzájut a zenéhez, hallgatja pár napig, aztán meg (le)jön a többi és otthagyja, lomtár. Ha van aki ebben kételkedik, attól azt kérem, hogy sorolja fel az általa legutóbb hallgatott és kedvelt lemezen egyenként a trackeket. Akkoriban ez fejből ment.

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy ezzel azt akarom mondani, hogy helyes dolog, hogy egy CD lemez 5-6 ezer forintba kerül, hozzáteszem, hogy nem erről van szó. A zeneipar -az agyonfizetett sztárjaival, a milliárdos producerekkel, azzal, hogy külföldön már elég, ha valaki egy viszonylagosan sikeres maxit csinál és egyből multimilliomosként élheti tovább az életét- a vesztébe rohan. Ez tény. Viszont amit ez előtt írtam a zene ilyenformán történő elértéktelenedéséről, igaz.Egy jó album ma nem több, mint egy e-mailben kapott flash játék linkje.

Music industry will eat itself and did kill our musical souls!