Az utolsó roham
2007-12-21
Ma délután részem volt az utolsó vagy majdnem az utolsó karácsonyi rohamban. A bevetés a Metroban kezdődött, ahol negyedóra keresgélés után sikerült parkolóhelyet találni, az áruházban annyian voltak, hogy nem volt bevásárlókocsi. Elég hosszúnak, tartalmasnak mondható fogyasztói karrierem során nem nagyon volt még ilyen.
Az áruházban aztán annyian voltak, hogy majdhogynem targonca kezelői kellett ahhoz, hogy az ember navigálni tudjon a jónép között. Volt itt minden, egy ilyen bevásárlás, még ha ha az ember nem is figyel, akkor is, akarva-akaratlanul családi körök kibontakozásának sokaságát eredményezi, elcsípett mondatok, szavak formájában. A kasszánál sorakozás közben még volt egy kis derültség, mikor a méretes potyka a kettővel mellettünk lévő sorban leugrott a szalagról és a pénztárosnő is csak erős “nyaki” szorító fogással tudta kényszeríteni, hogy vesse alá magát az árazásnak.
Ezután, ha lúd legyen kövér alapon a fogyasztói társadalom legmélyebb bugyrába a Tescoba vitt az utunk.
Itt is jutott nekünk, a kialakult feszültséget jól jellemezte az a mozzanat, amikor egy bőrdzsekis családfő, korcsolyázás közben “kapta el” a bolti alkalmazottat, úgy hogy az majdnem hasra esett, hogy ugyan mondja már meg, hol van az általa keresett hájzimozireccer.
A helyzet az, hogy az emberek eszméletlen kiadásba verik magukat ilyenkor, lehet itt megszorítás, évről-évre többet költenek. Blikk címlap pár napja, idézem:
“Ildikó nem engedhetné meg magának a kinézett 350 ezer (!) forintos hűtőt, amivel meg kívánja lepni családját, ezért hitelt vesz fel, hogy megvásárolhassa azt.”
Háromszázötvenezres hűtő, ez kell neked, Eritreába meg éheznek-mondhatnám, ha nem lenne közhely. Nem lenne baj, ha az emberek csak kicsit használnák a fejüket. Egy szakértő nyilatkozta a tv-ben, hogy ilyentájt az embereknek, ha jó helyen rakják ki, mindent, de tényleg mindent el lehet adni. A hitelek közül az egyik legnépszerűbb az, amelyiknél 3 hónapig nem kell elkezdeni a törlesztést- legyünk boldogok három hónapig, aztán majd lesz valami alapon. A másik meg csak X ezer forint hitel havonta 8 évig, Karácsony alkalmából. De emberek, jövőre is lesz Karácsony, nem? Akkor vegyünk fel még egyet majd, gondolom.
És a bejegyzés végére, mintegy slusszpoénként, hogy én se maradjak ki ebből, ideírom, hogy a Tescoban 8.999 Ft az 5 megapixeles Technika fényképező 
Korrekt kis kompakt szerkezet, második gépnek, hordozgatni kiváló, filóztam rajta de nem vettem, pedig megéri, úgyhogy járassuk csúcsra!! Utolsó rohamra fel!!
Kategória: Hétköznapok
7 Hozzászólás
Trackback URI | Hozzászólás RSS
1. csibike 2007 dec 21 22:34
Ilyen helyre csak akkor merészkednék, ha fizetnének érte
)
2. Stifolder 2007 dec 22 01:14
Tegnap elmentem bevásárolni este tíz körül – hála Istennek alig voltak a Tesco-ban, de mivel kaját akartam venni magamnak és ugye főzni meg nem tudok, így csak keringtem és keringtem a pultok közt, mint ama bizonyos gólyafos a levegőben. Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom, remegés jön rám és idegesség. Egyedül éreztem magam abban a hülye áruházban, miközben, mint a matekpéldára úgy néztem a félkész ételekre – undorral és kiábrándult arccal. Ha vett volna egy operatőr kamerája, akkor kezdetben rámfókuszált volna majd bontakozott volna ki a kép egy teli totállá szép lassan, ahol én állok a nagy Tesco közepén, mint bamba hülye gyerek.
Majd meguntam, hogy nem vagyok képes kaját venni, így az italos pulthoz vonultam. Leemeltem egy Jägermaister-t és két üveg barna sört, itthon meg fagyasztott pizzát ettem.
De hosszú komment lett…
3. garamiz 2007 dec 22 07:11
csibike:sajnos nem fizettek érte
Stifolder: pszichedelikus élmény lehetett, ajándékok már megvannak, gondolom.
4. Stifolder 2007 dec 22 09:50
Nem, természetesen nincsenek még meg! Majd ma este veszem meg, mikor a haverokkal meglátogatjuk a Tesco-t.
5. garamiz 2007 dec 22 09:54
De gondolom sak szigorúan este 10 után, mikor már “biztonságos”
6. Stifolder 2007 dec 22 10:31
Igazság szerint alkohol tartalmú folyadékokért megyünk, hogy azokat a szervezetünke építsük bele. Így a kellemes mókás vásárlást össze lehet kötni a fáradságot, nyűgöt és mélységes mély kínszenvedést okozó bevásárlással. Elvileg, estére, hét óra – mire megbeszéltük.
7. Surfin 2007 dec 22 19:48
Ma reggel még mi is el akartunk menni apummal Pestre egy körre, pár utolsó dolgot beszerezni. A gond ott kezdődött, hogy nem tudtunk kiállni a kocsival az udvarból, mert egy barom pont szemben állt. Aztán egy 10 perc után megjött, és még neki állt feljebb.
Aztán Pesten (izé, Budán) parkolóba be, boltba be, persze, hogy elfogyott ami kéne. Vissza a kocsihoz, éééés… Egy autó keresztbe áll mögöttünk az úton, benne meg senki. Dudát nyomtuk ezerrel, de semmi. 5 perc múlva jött ki egy másik boltból egy hülyenő, sűrű bocsánatkérések közben. Még minidg nem értem, hogy gondolta, hogy az út szélén kialakított, járdára merőleges parkolóban szabályosan parkoló kocsik mögé beáll keresztbe.
Aztán a többi baromról már nem is beszélek, akikkel útközben találkoztunk.
Bár a rendőrautós, aki az M3-as levezető szakaszán megy a külső sávban nyolcvanas táblánál 75-80-nal talán érdemelne még pár szót…