A mai napon sok ezer blog posztban ugyanaz a téma. A környezet. Rengeteg bejegyzés születik majd, mindegyik más-más szemszögből vizsgálja korunk egyik alapvető problémáját, a környezet szennyezést és az ebből adódó global warningot (sicc!!).

Én úgy döntöttem, hogy mikro szempontból- a saját életünkre kivetítve- veszem szemügyre a dolgot, mert talán ez a leghatásosabb mód arra, hogy az egyén, az ember, a “felhasználó” életét, környezethez történő alkalmazkodását, tetteit, környezet tudatosságát figyelembe véve változtatni lehessen valamennyit. Hogy kísérletet tegyünk arra, hogy változtatásra, környezet tudatos életmódra bíztassunk mindenkit.

Tehát ebben a bejegyzésben nem az Agenda 21-ről, nem a legnagyobb szuper hatalom által alá nem írt szerződés(ek)ről fogok írni. Azt sem szeretném itt bővebben kifejteni, hogy az utóbbi 90 évben többet ártottunk kedvelt kis sárgolyónknak, mint előtte összesen. Mert ezt megteszik sokan. Próbáljunk meg ott változtatni, ahol tudunk.
Meg kell próbálni úgy élni, hogy vigyázzunk a környezetünkre, óvjuk azt. Kis odafigyeléssel nagyon sokat lehet segíteni, tényleg nem nehéz. Vegyük sorra mire gondolok.

Klisé de fontos, hogy ne szemeteljünk.

A legfontosabb az a mindenki által végletekig hangoztatott sablon, amit mégis újra és újra le kell írni, hogy ne szemeteljünk. Egész könnyen betartható a szabály. Én mindig próbáltam odafigyelni erre. Mert azt ugye beláthatjuk, hogy igazán nem nagy fáradtság az autópályán haladva a chipszes zacskót vagy a jégkrém papírját nem az ablakon kidobni, hanem a pihenőnél a szemetesbe…

Más. Van lehangolóbb látvány, mint a kirándulás közben észlelt otthagyott “szalonnasütéses” szemét? Kétlem, hogy pl. túrázás közben bárki szívesen néz ezer év alatt elbomló szemetet a fák között.

Ha azt látjuk, hogy más szemetel, nem árt rászólni. Szerencsére ezt sokan megteszik. De szerintem akkor sem esik le a kezünkről az arany gyűrű, ha a szemetet mi magunk szedjük össze. Nem sokból tart és jó érzés utána, örömet tud okozni.

Sokan szarnak bele, de nekünk mégsem kéne

Az, ahogy egyes városok hozzáállnak ehhez a kérdéshez, az is lehet ösztönző. A városban, ahol lakom, gyakran szerveznek önkéntes várostisztító napot. Ekkor a város elöljáróival egyetemben egy kijelölt részt megtisztítanak a résztvevők. Szerintem példás kezdeményezés. Mindenki elfoglalt, de ha jut idő, akár csak egyszer is, érdemes részt venni hasonló kezdeményezéseken!

Mégegy gyakorlati példa. A tó, ahova nálunk sokan fürdeni járnak bányató. Olyan részek, ahol már nincsen kitermelés és bár nem biztonságos mégis sokan igénybe veszik, kellemes. Bányatóban fürdeni, ugye mint tudjuk, tilos. Ezért hát szemetes konténereket sem helyeznek ki a tópartra.
Érdemes megnézni az itt nyár elejétől, nyár végéig végbemenő változást. Nyár elején, ha kimész, akkor minden tiszta, rendezett. Nyár végén minden hemzseg a szeméttől! Eldobott sörösüveg, műanyag zacskók, flakonok, pelenka, minden szar.

Azt persze tudjuk már jól, mivel nagyvárosban lakunk, hogy az emberek mennyire végletekig menően igénytelenek tudnak lenni. Mert milyen ember az, aki betör egy telefonfülkét. Vagy egy liftet, amit ő is valószínűleg minden nap használ, alkoholos filccel firkál össze, mondjuk rajzol egy méteres faszt.
Ettől a típustól persze, nem várhatunk változást. A tópart esetében az van, hogy egy-egy sátorozó társaság napokat tölt el egy helyen, fiatalok, akik mindenbe szarnak bele, így mindent otthagynak maguk után. Szomorú, de ez van.

Tudatos fogyasztó, vagy a fogyasztói társadalom gyermeke

Ami ezen kívül fontos, hogy vásároljunk, fogyasszunk tudatosan. Ide is egy triviális példa. Pár éve strandon voltunk, ahol a társaság egyik tagja vett egy jégkrémet. A márkát nem írom le. A terméket fogyasztás előtt fel kellett rázni, hogy a kis fagyott jég gömbök ízletesek legyenek. Ezt meglátva egy tudatosnak mondható fogyasztó felharsant. “B..meg, ennyire nem lehetsz a fogyasztói társadalom gyermeke!” -nagy igazságot mondott ki. A fogyasztói társadalom gyermeke…

Mert miről is volt szó ez esetben. Előállítottak egy 10000 év alatt elbomló műanyag, színes dobozt, ami legjobb esetben is egy szeméttelepen végzi. Összeragasztgatták színes, figyelem felkeltő matricákkal, azért, hogy méreg drágán eladjanak nekünk lefagyasztott cukros-vizet. Ugye, ha így nézzük elkeserítő. Nem szabad, nem kell venni ilyen termékeket.

Nem kell gumicsónakkal bálnákat kísérgetni

Nem arra gondolok, hogy csupán Fair trade alapján értékesített termékeket vegyünk. Meg lehet találni a középutat. Ezzel a bejegyzéssel, bár akad benne elcsépelt közhely, én azt szerettem volna tudatosítani, hogy ahhoz, hogy tegyünk valamit a környezetünkért, ahhoz nem szükségesek nagy, látványos változtatások. Nem kell hidakra fellógatnod magadat tiltakozó transzparensekkel! Nem kell gumi csónakban bálnákat kísérgetned!

Fotó sokking

Ha sokkolni akarsz, akkor inkább járd a várost és fényképezd le a számodra leggusztustalanabb, szeméttel leginkább elárasztott helyeket és küld be a képet a helyi lapba! (Volt ilyen kezdeményezés) Vagy tedd ki a képet a blogodba! Hagy keltsen másokban is undort a látvány. Van, hogy csak így lehet.

Tedd amit tenned kell

De inkább arra bíztatnék mindenkit, hogy próbáljon meg a lehetőségeihez képest a legtöbbet kihozni a dologból. A leginkább környezet tudatosan élni. Kellemes lesz rendezett környezetben élni. Ha meg nem jön össze a dolog, akkor legalább elmondhatjuk, hogy rajtunk nem múlt.
Ez a legkevesebb amit tehetünk és átlag emberként majdnem a legtöbb amit tennünk kell!

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=pUr0IwxCJMk[/youtube]
Ígéretes. Hosszabb, részletesebb trailer itt.

Van e még a nagyvilágon olyan, aki annyira szereti az általa használt egeret, hogy még bejegyzést is szentel neki? Most sajnos úgy néz ki, hogy vége van az együttműködésünknek, mert kezdi megadni magát. A szívemhez nőtt, mindennapi társammá vált. Tavaly nyáron, egy Debrecenben eltöltött wellness hétvégéből hazatérve várároltam leárazva 1000 forintért. Eddig a sok lehajszolt jószág közül ez volt a kedvencem, oldschool Ps/2-es, nekem az USB-s egerek sosem jöttek be, 2 volt de mindkettő beszart.

Érdekes dolog ez az egérrel, az átlag felhasználó mikor beruház egy számítógépre akkor büszkén mondja, hogy milyen jó, hogy ő már vezeték nélküli egeret vett a gépéhez. Rutinosabb felhasználók mosolyognak ezen, mert jól tudják, hogy nem telik bele pár hónap mire vezetékesre cseréli. Ami nekem még meghatározó szempont, az az egér mérete.

Aki hosszú órákon át használja az egeret, akár napi 8-10 órát, mondjuk designra, az tudja, hogy a minnél szélesebb egér a jó, és legyen gömbölyű, mert akkor kevésbé görcsöl be a kéz a hosszú munka során. Dolgoztam már olyan helyen ahol ilyen kis trendi mini egér volt, nap végére már üvölteni tudtam volna sokszor annyira fájtak az izületeim.

Sajnálom, hogy már nem fogom tudni használni ezt a Samsung egeret. Pont egy nagy munka közepén adta be a kulcsot. Nagyon jó szolgálatott tett. Már hónapokkal ezelőtt végig látogattam az összes webáruházat, márkaképviseletet, de sehol nem találtam pont ilyet. A többi Samsung terméknek nem ennyire gömbölyű a kialakítása. De azért nem adom fel, megpróbálok pont ilyet keresni. Ha nem találok, akkor lehet, hogy beruházok egy általam kinézett Razer egérre.

A sidebarba kikerült a whos.amung.us widget. Írok is erről a szolgáltatásról, bár biztosan elég sokan ismerik. Még nem olvastam róla magyar nyelvű postot, hátha egyeseknek jól jön. Mit is nyújt ez a kis widget? Egy az oldal által generált kódsor oldalunkba történő beillesztésével valós idejű statisztikát ad arról, hogy éppen hány látogató van az oldalunkon.

Miért jó ez a szolgáltatás kérdezhetnénk, hiszen ezt jónéhány wordpress plugin tudja. A dologban az tetszik, hogy a használatához nem szükséges regisztráció, vagy setup. Beillesztjük az oldalon lévő kódot az oldalunkra és már működik is. A másik nagyszerű dolog, hogy ha rákattintunk a logóra, akkor megnézhetjük, hogy a látogatók melyik oldalt olvassák, valamint azt, hogy honnan érkeznek (maps) országonkénti lebontásban.

Az oldal még egy grafikonos statisztikát (graphs) is mutat nekünk arról, hogy hány látogató volt az oldalunkon havi, napi és órás lebontásban, minimum, átlag és maximum látogatószám megadásával.

Nagyon régóta kerestem olyan plugint, ami nem szimplán ip címet ad meg a látogatóknál, hanem lokalizál is. Az oldalainkon megjelenítendő logonál 6 féle megjelenés közül választhatunk, vagy elkészíthetjük a saját szín kombinációnkat is. A szolgáltatás nem csak blogoknál jön jól. A másik, nem elhanyagolható szempont, hogy ingyenes. Aki kételkedik abban, hogy hasznos a szolgáltatás, csak nézze meg az Amung.us weboldalán a widgets served előtti számot

Ui: Nincs több szám összeadós spam védelem kérdés, viszont van helyette gaba “Milyen nap van most magyarországon?” anti spam pluginja kipróbálásra. Mostantól tehát úgy néz ki, hogy erre a kérdésre kell válaszolni majd, a fifikás szám összeadós kérdés helyett, ami annyira fifikás volt, hogy előfordult, hogy meg sem jelent. Ez ám a bombabiztos spam védelem!

Nagyon előretörtek a notebookok, a számítógép gyártók meg síránkoznak, hogy senkinek nem kellenek már az asztali számítógépek. Nézzük hát, hogy állunk.

[poll=7]

Rengeteg media playert kipróbáltam már (elvből csak freeware jöhet szóba) de a kedvencem a VLC media player praktikus, könnyen használható, rengeteg formátumot támogat és ami a lényeg: megbízható, nem windowskodik. (eheheh tetszik ez a kifejezés). Szinte csak ezt használom. Neked melyik a kedvenced, milyen media playert használsz?

Mióta van Internet, meg széles a sáv, nem maradt titok, gondoljunk csak az Irakban készült videókra, vagy az online megtekinthető lefejezős felvételekre. Pár éve egy olyan oldalra tévedtem, ahol motoros balesetek áldozatainak felkavaró fényképei voltak összegyűjtve, azok a képek amiket valószínűleg a helyszínelők készíthettek.

De ha mondjuk azt írja be valaki a google képkeresőbe, hogy wtc jumper, akkor sem biztos, hogy kellemes percek várnak rá a képek nézegetésével. Az van, hogy a világháló szinte mindent elbír. Mert itt megvan a lehetőség arra (jobb esetben), hogy egy oldalt, ha ott jelezve van az erőszakos tartalom, egyszerűen nem nyitunk meg.

Nem úgy a híradóban, emlékszem jó pár éve abból volt botrány, hogy valamelyik kábeltévé híradójában egy baleset helyszínét mutatták, valamint egy emberi szívet. Tehát a lehetőség megvan, de úgyis megnézzük ezeket a videókat, vagy legalábbis belekezdünk. Ilyen az emberi természet, kíváncsi. Látni akar.

Ezt most egyébként a japán fotóriporter meggyilkolásáról készült felvétel megjelenése kapcsán írom le. Semmi extra, távolról látni, ahogy egy ember meghal, rögzítette a kamera-legyint rá valószínűleg korunk internet felhasználója.

Belegondoltál abba, hogy pár év múlva nem marad olyan dolog, nem lesz olyan elképesztő videó, aminek hírértéke lesz? Egyfajta közömbös szemlélődés lesz inkább valószínűleg. Az van tehát, hogy lassan mindenről fellebben a fátyol, nem marad titok. A kérdés csak az, hogy valóban mindent tudni, látni akarunk e. Az effajta tudatlanság áldás vagy átok?