Legyőzni a rákot

2007-09-24

A melbournei Dr. Ellice Hammond feláldozta az életét azért, hogy megmentse születendő gyermekét. Az ausztrál orvosnőnél 22 hetes terhesként diagnosztizáltak pajzsmirigy rákot. A kemoterápia megmenthette volna az életét, de valószínűleg megölte volna a gyermekét. Visszautasította a kezelést, három hete egészséges gyermeket szült, tegnap pedig meghalt.

Eddig egy alkalommal posztoltam gyászjelentést, Kurt Vonnegut halálakor. Nem akartam írni erről, de aztán nap közben ez járt a fejemben és mégis írok róla. Nem szabad elmenni egy ilyen történet mellett. Egy ember a legnagyobb tettet hajtotta végre a gyerekéért, amit anyaként megtehet, az életét adta oda.
Lehet kívánni hosszabb életet, nemesebb, értelmesebb halált nem nagyon. Mondják, hogy a rák legyőzhetetlen. Most úgy tűnik, hogy mégsem az.

Kategória: Hétköznapok

3 Hozzászólás

  1. 1. moikboy 2007 szept 24 18:51

    Ilyenkor van az, hogy elgondolkozol: te megtetted volna?

    A rák szörnyű betegség, de a civilizáció és az egyre hosszabb élet velejárója sajnos, rákos betegből pedig – gyógymód híján egyelőre – egyre több lesz…

    Ugyanis ha a létrejövő zigóta genomja a hímivarsejt és a petesejt részéről egyaránt károsodott volt, akkor sokkal kevesebb osztódási ciklus elég ahoz, hogy kóros sejtburjánzás induljon meg valahol. A zigótában meglévő rendellenességek pedig biztosan továbböröklődnek az utódokra is, tehát az ember génkészlete egyre védtelenebb lesz a rákkal szemben. (legalábbis ilyen tendenciát mutat)

    A másik tényező pedig az, hogy egyre több karcinogénnel kerülünk kapcsolatba nap mint nap…

  2. 2. Surfin 2007 szept 24 21:37

    Erről most egy régebbi bejegyzésed jutott eszembe, ami a médiáról szólt. Ezt a történetet itt olvasom először, miközben a napi fősztori mindenhol az, hogy a 4000. részéhez érkezett a barátok közt. Ennyit az értékrendekről :(

  3. 3. sxboy 2007 szept 25 13:09

    BK no komment… Minden tiszteletem a Doktornőé. Nyugodjék békében, gyermekének hosszú, egészséges életet kívánok.

    Csabi sk.

Trackback URI | Hozzászólás RSS

Szólj Hozzá