soma fm 11 non-kommercial netrádió csatorna. Underground/alternatív rádió San Franciscoból. Mind a 11 csatorna zseniális. Itt nincsenek reklámszünetek, viszont van általunk még nem vagy alig hallott zenék tömkelege. Szinte el sem tudja dönteni az ember, melyiket halgassa. Nézzük sorban a kínálatot:

Groove Salad: A nicely chilled plate of ambient beats and grooves. Ezt hallgatom éppen, nagyon grúúvííí.

Secret Agent: The soundtrack for your stylish, mysterious, dangerous life. For Spies and PIs too!

Drone Zone: Served best chilled, safe with most medications. Atmospheric textures with minimal beats. Lassulós chill-out téma, bejön.

Doomed: Dark and scary industrial-inspired music for tortured souls. Ez a legdurvább. Napközben nem ajánlatos hallgatni Mintha Richard D. James válogatná itt a zenéket.

Space Station Soma: Tune in, turn on, space out. Ambient és mid-tempo electronica, miegymás. Ez ilyen Orbos zene, space feeling. Blue room rulez

indie pop rocks: New and favorite classic indie pop tracks. Illinois Street Lounge: Classic bachelor pad, playful exotica and vintage music of tomorrow. Naon jó ez is.

Beat Blender: A late night blend of deep-house and downtempo chill. Itt most épp Roni Size és a Reprazent pörög. Estére biztos lassítanak.

Tag’s Trance Trip: Progressive house / trance. Tip top tunes. Itt meg John Digweed muzsikál most. Szerintem a 11 fenomenális adó közül ez a gyengébb láncszem. Nekem túl kommerciális. Persze még igy is klasszisokkal verné a legjobb hasonló tematikájú magyar adót is. Szerintem.

cliqhop idm: Blips’n'beeps backed mostly w/beats. Intelligent Dance Music. Ilyen ismeretlen zenék, itt dumát is nyomnak. Nagyon fasza zene itt is.

Boot Liquor: Americana roots music with a bit of attitude. For Cowhands, Cowpokes and Cowtippers. Ilyen Luisianai country féle. Mikor Alabamába mentem, vittem a pisztolyom. Hehehe. Tudjátok. Szintén nagyon király.

Ha lenne feles pénzem, a soma fmnek küldenék támogatást Paypalon. Nagyon megérdemelnék, akár pár dollárt.. Na majd ha az OTP reámszakad.

Mindenkinek, aki számítógépen dolgozik, miközben végzi a munkáját (főleg ha saját magának osztja be az időt), van kieső idő. Az az idő, mikor mondjuk dolgozol és már unod az egészet és lopva meglesel egy híroldalt, vagy amőmázol egyet, ilyesmi.

Mostanában újra szoktam online játszani. a Flyordie oldalt kezdtem újra látogatni. Kellemes kis (bugyuta) játékokat játszom itt. Amőbázok, snookerezek, biliárdozok online. Néha nagyon kellemesen kikapcsol a dolog.

Meg újra hallgatok netrádiót. Van egy orosz minimál techno oldal, ahol elég kellemes zenéket adnak, jó aláfestés munka közben. Továbbá hallgatok egy alaszkai rádióadót, ahol nagyon élvezem a beszélgetéseket. Az őslakosok nehéz helyzetétől kezdve a legkülönbözőbb témákkal. Jó kiszakítani az ottani világból egy szeletet. Néha meg egy angol drum ‘n bassadót hallgatok. Ilyen Metalheads féle monotonság. Van tehát választék bőven. Ti mivel töltitek a kieső időt?

Ha lesz időm, írok majd bővebben netrádiókról is. Meg ideje lenne már megírni a Nagy Pornó bejegyzést is. Na, majd meglátjuk.

Miért van az, hogy rengeteg blog van, de senki nem nagyon írt még a pornóról, mondjuk pornó oldalakról. Elemző bejegyzést. Prűdek vagyunk, vagy úgy gondoljuk, hogy van amúgy is elég mocsok? Kell ilyen bejegyzés? Szükség van rá?

Ma publikáltam a Foto blogomra egy képet, de belátom, csaltam, manipuláltam a képet, eltüntettem róla néhány dolgot! Mert a fotoblog még nem működik olyan régen, az ottani látogatók még nincsenek felkészülve. De, itt a blogomon már őszinte leszek és valóban az elkészített képet publikálom. Ennek a blognak az olvasói már felkészültek a kendőzetlen valóságra. Hát tessék:

Nem hiszitek el mire bukkantam ma a sarki kisboltban. Turbó rágóra. Visszatért. Az eredeti csomagolásban, húszért kínálják, még mindig ugyanaz a logo (felette kis kent felirat), kibontani még nem akartam, annyira megilletődtem.
Holnap linkelek róla fotót, meg a benne lévő képről is.

Ezen kívül megnyilt városunk mellett egy erdei bobpálya, amit ma kipróbáltam. Szenzációs volt. Este tízig van nyitva, tehát lehetőség van sötét erdei száguldásra is. A kivilágítás minimális. A pálya a fák között az erdőben halad. Télen-nyáron nyitva fog tartani és tényleg nagyon igényesen megcsinálták. Vállalom, hogy nemsokára video postban mutatom be az eszeveszett száguldásomat, egy kamera becsempészésével. Valamint egy bővebb írásban mutatom be magát a bob pályát.
Addig itt a hivatalos bemutatás:

Nyolcszáz méteres bobpálya várja az extrém sportok szerelmeseit szombattól Miskolctapolcán, a nem mindennapi szórakozási lehetőség a tervek szerint télen-nyáron üzemel majd

A pálya a téli bobozás élményét nyújtja, a szintkülönbség 54 méter. A látogató lifttel juthat el a 194 méter magasan lévő pálya “tetejére”, ott beül a bobba és elindulhat, a sebességet maga szabályozza – sorolta a tudnivalókat Sramkó Pál ügyvezető.

A pályát sok biztonsági berendezéssel ellátták, így a 33 kétszemélyes bobot a kevésbé bátrak is nyugodt szívvel kipróbálhatják.

A bobpálya igazi vadregényes környezetben található a miskolctapolcai Csónakázó-tó fölött, fákkal és terméskő díszítéssel. A beruházás magántőkéből valósult meg és mintegy 200 millió forintba került.

(MTI-Panoráma)

Ebben a bejegyzésben a kondi termek általam figyelemmel kísért térnyerésére és átalakulásának bemutatására teszek kísérletet.

Először 93-ban voltam konditeremben. Egy sittes hangulatú pincében volt a terem, sittes alakokkal. Rozsdás, gondolom külföldről mentett gépekkel. Az itteni edző közönség volt a tipikus rendszerváltás utáni konditermi keménymag. Szarrá gyúrt varrott bullerek, széttetoválva, arrogánsan viselkedve. Volt egy csávó, akit úgy hívtunk, hogy a varacskos disznó. Mindig reggel 6-kor jelent meg a teremben, egyből azután, hogy a takarítónő felmosott. A csávó nagyon bika volt 140-nel szériázott és mindig azt üvöltözte a pultos csajnak, hogy : “Itt minden tiszta víz, mi vagyok én b..meg varacskos disznó??!!” Innen kapta a nevét tőlünk. A durva az volt, hogy tényleg varacskos disznó külseje volt. Persze nem mondtuk neki, hogy mától ez a beceneve

El tudja mindenki képzelni, hogy néztek ezek az alakok, ránk, akkor 15 éves kis köcsögökre, akik negyven-ötven kilóval bohóckodtak, mikor ők :”a 120 kilót belebaszták a plafonba bármikor” (az idézet természetesen tőlük származik). Ekkoriban az itteni emberek közül mindenki tolt mindent, csak, hogy erősebb legyen (nerobol,stb. stb.). Itt természetesen nem kreatinról beszélek. Valamikor ez idő tájt hangzott el a legendás mondás valamelyik pesti kondi teremben miszerint: “Ki a faszt érdekel, hogy nem lehet gyerekem, ha százharminc kilóval szériázok?”

Egy ideig ebbe a terembe jártunk, pedig nem igazán volt itt idili a hagulat. Meg azt sem szerettem nézni, ahogy egy 120 kilós csávó a tükörben nézegeti magát és nárcisztikus hangon mondogatja magának, hogy legalább 4 centit nőtt a melle (mellizma).

Ezután nyílt meg a legelső úgynevezett fitness terem. Ide már viszonylag kulturált emberek jártak, nem fordult elő, hogy egy négyes széria közben oda jönnek és amíg nem figyelsz kiveszik a pöcköt a súlyok közül, mint a másik teremben. Egyszóval felüdülés volt ide járni. Modern gépek, kedves alkalmazottak, lehetett edzeni keményen.

Mikor elkerültem főiskolára, ez első három évben egyáltalán nem edzettem, eléggé le is fogytam, az utolsó évben indult újra a kondiba járás. Nagyon nagy intenzitással. Volt egy év amikor heti 4-5 alkalommal jártam folyamatosan egy éven keresztül. (Kivétel karácsony, meg egy 2 hetes megfázás) Itt hívom fel a figyelmet, hogy lázasan, még hőemelkedéssel se menjen edzeni senki, mert szív izom gyulladást okozhat ilyen állapotban a megterhelés, ami ugye elég kellemetlen…

Tehát a főiskola utolsó éve alatt párhuzamosan 2 termet látogattam, Székesfehérváron a főiskola termét és itthon a már megszokott termet. Ekkoriban ismertem meg a legfurább konditermi arcot, akivel eddig találkoztam. A srác úgy kezdte az edzést, hogy lejött farmerben meg pulóverben és ismeretlenül odajött hozzánk, mi a fekpadot használtuk. Jött a szokásos “beszálhatok?” kérdés. “Persze be!”
Erre így folytatta:
- Figyelj, megkérdetnélek, hogy rakjatok fel még 50 kilót? (mi 85-tel szériáztunk) Meg még annyi lenne, hogy vágjál már teljes erőből hátba légy szíves!
-tessék??
-igen, vágj hátba ahogy bírsz, mert az felspanol!
-Ok! (Rajtam nem múlott, hátba vertem rendesen)
- Erősebben nem megy??
-Hát megpróbálhatom!! (Még erősebb, büntető erejű ütés)
-Ok, így már jó lesz köszi.
Aztán tolt 5-öt a 135 kilóba. Majd hazament. Ez volt az edzés neki. Lejött, max. súlyba tolt négyet-ötöt, néha még csinált pár egykezes húzodszkodást (!!) Aztán kiment a teremből és ment haza. Eddig és ezután sem láttam ilyet.

A főiskola befejezése után tovább folytattam az edzéseket, de már kissebb intenzitással, mert éreztem néha gerinc zsibbadást, izületi fájdalmakat (mindkettő a kondi terem átka, meg lehet kérdezni régi gyúró arcokat) Most már inkább csak fitten tartásként járok, heti 2 alkalommal, meg beiktattam a futást, úszást, meg egyéb nyalánkságokat.

Úgy alakult a dolog, hogy mára kihalt az igazi konditermi generáció. Nagyon sok ember rájött, hogy nem egészséges a dolog és a szénné gyúrt bullerek is eltűntek valahogy. Vagy a divat változhatott meg? Tudom, hogy a nosztalgia szól belőlem csak, de valahol hiányoznak a termekből az alkarra varrt pitek! Eheheh

Nézem a tévét, valamelyik kereskedelmi csatorna műsorát, péntek este nyolc órakor. A műsorban két agyatlan modellpicsa, a nevüket nem vagyok hajlandó megjegyezni, tehát a két illető arról beszél, hogy ők szinglik és a pasik félnek tőlük, nem mernek közeledni hozzájuk. A műsor azt ígéri, hogy elárulja a titkot, hogy hogyan lehet ezeket a “sztár szingliket” meghódítani.

A durva a dologban az, hogy már bele sem gondolunk abba, hogy mi folyik itt, ez hogyan fordulhat elő. Félúton tart az agymosás, útban a teljes elbutuláshoz. Valóban ez az a hír ez az a dolog, ami televízióba kívánkozik este nyolckor fő műsoridőben? Mennyi érdekes, valóban komoly téma lenne, amiről beszélhetnének, még ha kereskedelmi televízióról is van szó.

Egyébként az elbulvárosodás az egész médiát érinti, még a Népszabadság szintű napilapok is kénytelenek ebbe az irányba elmozdulni, ha el akarják adni a lapot. Vagy ami az index.hu-val történt. Épp valamelyik nap olvastam valamelyik fórumban egy elkeseredett hozzászólást, amiben arról panaszkodik a hozzászóló, hogy már az indexen is 80%-ban csak a bulvár van jelen.

Biztos, hogy kell a bulvár, ez az eladható, de nem kéne egy bizonyos szint alá menni azért.
Vagy itt van az öngyilkos jelölt valóságshow sztár, aki pár napra rá már érzelmesen nyilatkozik a kábel csatorna legszemetebb bulvár magazinjának, az esetről. Innentől pedig már minden felesleges. Mert ha komoly lett volna ez az egész, akkor legalább annyira meghasadt volna, hogy pár hónapig még a stúdió közelébe sem megy. All fake. Szánalmas, hogy már csak ezzel tudja eladni magát. Azt nyilatkozta, hogy egy senki lett. Aztán meg csinálja tovább, mintha mi se történt volna, tehát az is marad.

Ezt a szemetet etetik velünk, esszük. De szerencsére egyre több embernek nyílik fel a szeme, nem nézik ezeket az adókat. Sok idősebb néző már csak egy híradó erejéig ugrik át kereskedelmi csatornára és a “természetbe” menekül. Tehát National Geographic-ot, Spectrumot néz. (ugye faterotok is?) A halak sokkal kevésbé visszataszítóak, valóban érdekesek. Nem kell a sok szemét.

Nemrégiben volt egy film az M1-en, ami egy brazil gettóban elő gyermek életéről szólt, bemutatta a mindennapi lövöldözést, meg a gettó városokat, amikkel a rendőrség sem tud mit kezdeni. Nagyon érdekes volt a film. Európai ember keveset tud erről a világról. Megnézed a filmet és mikor utána olvasod, hogy Rióban a rendőrség nagy erőkkel, több ezer emberrel tört be a városi gettóba, rengeteg áldozat, stb, tudod már mihez kötni, mert láttad ezt a filmet. Tehát lehet izgalmas, kemény, jó műsorokat is műsorra tűzni, amelyeknek értelme is van, akár haszna is.