Ezt a címet adtam a mappának, ahová a hosszú hétvégén készült képeket töltöttem fel. Egy hosszabb beszámoló következik arról, hogyan töltöttük a hétvégét.
Pénteken délután indultunk útnak, a távolság kb. egy óra 10 perc, ha kellemes 100-as tempóval haladunk. Este 6 körül értünk le. Tanakodás következett, mert persze szálást nem foglaltunk, jobban szeretjük az ilyen dolgokat a helyszínen intézni. A lányok picit aggódtak, hogy nem lesz hol aludnunk, mivel fő szezon van.

Egyből arra a helyre mentünk ahol két éve kiváló körülmények közt pihentünk. Szerencsénk volt, ki tudtuk bérelni ugyanazt a pompás házat. Ebben a házban az a jó, hogy messze van a parttól, így nyugodtan lehet pihenni, nincsen nyüzsgés és a hétvégi buli okozta hangzavar sem ér el idáig. A strandra meg úgyis kocsival megyünk ki.

Ilyen nyugodt volt este a környék

A nap további része a part (strand) látogatásával telt, ahol beültünk egy egyszerű kis teraszos étterembe, nem messze a parttól. Itt ért az első meglepetés. Meglátva az árakat (tényleg kimondottan olcsó volt minden) kételkedtem a minőséget illetően, aztán az történt, hogy a legfrissebb leglaktatóbb éttermi vacsorát fogyasztottam el idén. Óriás adag kaja (cordon bleu-t ettem), rendkívül frissen tálalva.

Utána még következett némi fotózás, többek között megörökítettem a szalóki strandon található újdonságot, a nemrég épült wakeboard pályát.

A wakeboard pálya egy oszlopa

Másnap reggel csatlakoztak barátomék, így hat fősre bővült a csapat, strandoltunk egész nap, eléggé le is égtem, mert bár nagyon sütött a nap, rettentő erős szél fújt, így nem éreztük, hogy éget. Becsapós volt.
Ettünk a helyi specialitásból, ami mára sajnos ritka, mint a fehér holló, gofrit ettünk. Nagyon jó ízű volt, még szifonos tejszínhab került a tetejére. Nekünk Ancsával a gesztenyés-vaníliás volt a nyerő.

Gesztenyés-tejszínhabos gofri a régi recept szerint

Este a legjobb abádszalóki étterembe mentünk el. Eddig mikor szalókon jártunk, sosem sikerült itt ennünk, mert mindig teltház volt. Legendákat zengtek az étterem konyhájáról. Nem csalódtunk. Bár nem mondanám, hogy olcsón (azért annyira drága sem volt), de kiváló vacsorát ettünk, én speciális mártással, meg még nem tudom mi mindennel töltött pulykamellet, utána pedig Gundel palacsintát. A helynek különös hangulatot kölcsönöz, hogy egy fa sűrű gallyai alkotják a terasz tetejét. Mindenkinek aki itt jár csak ajánlani tudom a Lila Akác éttermet

Hangulatos terasz, a zenekar pedig készülődik

Ma szintén strandolás, pihenés volt, előtte hajnalban Tisza nézés, fényképezgetéssel összekötve. Jól sikerült a hétvége, sikerült kiszakadni, tartalmas és kellemes volt. Igaz csak két és fél nap volt, de nagyszerűen éreztem magamat. Abádszalóknak speciális (a strandnak kicsit retro) fílingje van, amibe tényleg bele lehet szeretni. Meg persze ott van a Tisza, aminek szépségét, remélem nem kell ecsetelnem. A tóét és a folyóét egyaránt. Megéri lemenni ide, akár egy hosszú hétvégére is.

UI: további képek a fotoblogomban kerülnek bemutatásra, feltöltés folyamatosan. Meg a személyesebb képek jönnek ide, jelszóval védett bejegyzés formájában. A jelszó a régi (volt már jelszavas bejegyzés), de lehet kérni is. A jelszavas bejegyzésben debütálok fényképen a blogon

A Poolbiliárd oldalon plakát hirdeti, hogy szeptember 1-2.-án biliárd szuperdöntővel végződő versenysorozat vette kezdetét és folyik, amatőrök és profik részére (tehát a versenyek küllön profi és amatőr vonalon zajlanak), rengeteg helyszínnel. A szuperdöntőbe jutott versenyzők, a legjobb 8 amatőr játékos és a magyar élmezőny 4 legjobbja, olyan ellenfelek, világsztárok ellen játszhatnak majd, mint Tony Drago, Ralf Souquet vagy Földes Vili. A programterv szerint valamelyik televízió is közvetíteni fogja a szuperdöntőt (gondolom majd a Sport 2).
Ez azért olyan nagy dolog, mert ilyen kvalitású játékosokat élőben látni játszani itthon…nem tudom mikor volt rá lehetőség utoljára és mikor lesz újra. Jegyek a szuperdöntőre Július 15-től igényelhetőek. Még mindenképpen lesz itt írás a blogban erről, bővebben. A verseny plakátja: klikk
Ezt az élményt tényleg nem hagyhatjuk ki (ahogy a plakát hirdeti). Más: kinéztem magamnak egy BCE kezdő és ugrató dákót, nekem ez a márka jött be. Meg lesz miután az OTP szakad.

Most az jön, hogy hétvégén pihenés lesz, hosszú hétvége formájában. Megyünk le a Tisza-tóra, Abádszalók, Tiszafüred, Kisköre. Tehát rövid nyaralás lesz, akarok majd fotózni, meg kajakozni meg fürdeni és sokat pihenni.
Tavaly előtt voltunk lenn utoljára. Abban az évben kétszer is. Az egyiket elrontotta kicsit a rossz idő, ezért most ha esne, arra is van B terv.

Ha esik, akkor a szlovák paradicsomba megyünk túrázni, aki már volt ott, tudja, hogy milyen gyönyörű hely. Lehetne ott is jó képeket készíteni. Meg túrázni rengeteget, sziklák szélén mászni, láncokba kapaszkodva, izzadó tenyérrel (nagy tériszonyom van), aztán meg elégedetten mosolyogni, hogy megint megcsináltuk. Most mindkettő verzióhoz nagy kedvet érzek, de azért a Tisza-tó lenne az igazi.

Az a baj, hogy hiába vesz ki az ember szabadságot, ha nem megy sehova, akkor nem tud pihenni, kikapcsolódni (daily routine is a mess). Tervezitek ti is, hogy a mókuskerékből kiugrotok kicsit?

A legdurvább álmok számomra azok, mikor azt álmodom, hogy valamit nem tudok megtenni. Ilyen álmom elég gyakran van. Mikor az államokban dolgoztam, vittem ki magammal egy telefonkártyát, amivel. kb. 30 számjegy beütésével tudtam hazatelefonálni, elég kedvező áron. Viszont Atlantic City kaszinóiban annyira szarok voltak a telefonok, hogy nagyon könnyen hibázott, melléütött az ember. Harminc számnál persze még gyakrabban, sűrű káromkodások közepette.

Gondolom el lehet képzelni, milyen dühítő volt ez, mikor minden két hétre csak egy telefonálás volt betervezve. Ekkoriban gyakran álmodtam azt, hogy elkezdem tárcsázni a számokat és az utolsó 5 számjegyet képtelen vagyok leütni. Vagy melléütök, vagy lemerevedik a kezem. Nyomasztó volt.

A másik durva típusú álom az, mikor futsz valaki elől, eleinte meglódulsz, de utána csak egyhelyben futsz. Rohansz, de nem haladsz előle, pedig veszetten próbálkozol. Csoda, hogy utolérnek?

Van még a zuhanásos álom, mikor valahonnan zuhansz, ami lehet kellemes is, de általában nem az. Már nem tudom, hogy hol hallottam a következőt. Azt sem tudom, hogy igaz-e, így van e, de kurva jól hangzik.
Tehát, miért van az, hogy mikor zuhansz álmodban, sosem érsz földet, mindig felébredsz, közvetlenül a földet érés előtt? Állítólag ez egy ősi ösztön, túlélő ösztön, ami az emberré válás előttről van meg minden emberben, abból az időszakból, mikor még az elődök fákon éltek. Tehát őseink a fákon laktak és elaludtak, aztán ahogy elernyedtek, előfordult, hogy zuhanni kezdtek, lefele a fáról. De csak azon egyedek leszármazottai élhetnek még most is (mi vagyunk) akik az utolsó pillanatban még a földet érés pillanata előtt meg tudtak kapaszkodni. Aki leérkezett annak az ösztönei nem élhettek tovább utódokban, ezért kelünk fel mindig földetérés előtt, mert valaha élt őseink ezt élték át alvás, zuhanás. Földet érés nélkül. Ősi ösztön, a túlélés emléke. Éljen a szelektív kiválasztódás. Örömmel tölt el, hogy mindannyian győztesek vagyunk.