Megjelent az új album, hat év után. Nagy visszatérésre számított itt mindenki aztán nem az lett a dologból. Pedig véleményem szerint az SP az egyik legjobb alternatív együttes, ami valaha létezett. Elég csak meghallgatni a korai lemezeket.
Azt utóbbi kettő már felejthető volt.

Mára csak a csapat fele maradt meg, 2 fő. Corgan, meg a túladagolása után ezek szerint mégis visszavett Jimmy Chamberlin, aki szóló karrierrel is próbálkozott az eltelt idő alatt kevés sikerrel, felejthető albummal.

Mindig is azt gondoltam, hogy az együttes ott követte el a hibát, hogy a zúzós hangzásvilágba hajlott. Egyre monotonabb albumokat csinált, az első albumok dallamos kellemesen szentimentális hangzásvilágához képest. Ez a lemez is túl zúzós, nem dallamos eléggé. Nem mondanám azt ki egyértelműen, hogy rossz az anyag (a legtöbb kritikában nagyon lehúzzák, van aki egyszerűen nullának titulálja ). Csak annyi, hogy hat év után 2007-ben nem ezt várná az ember, hanem valamit ami nagyot szól. Ennél jóval nagyobbat.

93-ban volt egy Sony walkmanom, nagyon menő volt, ahogy a kék tolldzseki zsebéből kifarolt a fülhallgató zsinorja és üvöltött a Siamese Dream. Az akkori cherub rockért, quietért és a mayonaise-ért kap négyest ez a lemez.

Update: Ez mekkora szám volt! És a klipp! Kell ennél meghatóbb love story?

[youtube]http://youtube.com/watch?v=EsZYqaSc4cU[/youtube]