Kap egy bejegyzést ez a film, elriasztás képpen. Nehogy megnézze valaki. Úgy kezdtem el nézni, hogy hátha egy legalább közepes, A Pokol Konyhája-szerű film kikerekedik ebből a sztoriból. A Maffiózók sztárjaival! Igy reklámozzák ezt a szánalmas filmet.
A helyzet az, hogy rengeteg szerencsétlen, dög unalmas film készült már a New Yorki alvilágról, de az annyira nevetséges volt, hogy az már idegesítő. Mikor elkezdtem nézni, egyből feltűnt, hogy főszereplőként egy olyan jelentéktelen anti-karakteres szereplőt látok, hogy annak , ha rendező lennék, még a Rex felügyelőben sem mernék statiszta szerepet adni. Az alapsztori az, hogy van három testvér akik közül a legidősebb (természetesen) ártatlanul börtönbe kerül, a másik kettő pedig drogos lesz (naná). A börtönből kiszabadulva szembesül a legidősebb, hogy az egyik testvére meghalt túladagolásban, míg a csaját elvette a rossz gonosz maffia vezér. Gondolom innen már ki lehet találni, a jó fiú rendet tesz, gondolom. Harminc perc után kikapcsoltam.
A megvalósítás pedig. Ez a “film” a legbanálisabb amit valaha láttam, annyira gyatra és kiszámítható egyben röhejes párbeszédekkel, hogy szerintem még a 900 részes brazil szappanoperákon nevelkedett vénasszonyok is könnyen szélütést kaphatnának tőle.
Az alkalmazott díszletek meg kb. olyanok, hogy tényleg azt hittem, hogy a Szeress Most stúdiójában vették fel a filmet. De a legidegesítőbb a szereplők “színészi alakítása” Biztos, hogy az Usa-ban is bármelyik középiskolai színjátszó kör sokkal jobban alakítana (rosszabbul nem lehet).
Ha a Barátok közt szereplőivel készítik el ezt a filmet, akkor is tízszer hitelesebb lett volna a végeredmény.
Általában csillagokkal értékelek, most nem, mert ez még a nullát sem érdemli meg. Rég láttam ennyire idegesítően szánalmas szart, még ha csak harminc percig néztem is.

Mostanában milyen gyakran vívod őket? Kivel?

Nem nagyon történt olyasmi az elmúlt pár napban, amiről érdemes lett volna írni. Dolgoztam, pihentem, elmentem otthonról, hazajöttem. Rutinszerűen zajlottak a napi teendők. Aztán tegnap a weboldalam egészének kinézetét a blog kinézetéhez igazítottam. Már ideje volt az “egységesítésnek”. Csak eddig nem nagyon volt idő erre. Most, hogy kipihent voltam, egy nap elég volt. De azért még lesznek finomítgatások, jönnek “nyalánkságok” . Egy kicsit változtattam a fejlécben lévő logómon is, bár alig észrevehető a változás.
Az átlag dolgozó ember számára alapvető fontosságú, hogy megtalálja a legjobb helyet ahol ebédelni tud nap mint nap, lehetőleg minél olcsóbban, kiadós, tartalmas ételt. Stifoldernek már sikerült 450 Ft körüli összegért (ha jól emlékszem) kiváló ebédet elfogyasztania.
Nekem ma 400 forintért sikerült. Nem messze a lakásomtól nyílt egy főzelékbár, itt ebédeltem. Babfőzelék fasírttal+ kenyér. Nagyszerű ízű volt és laktató. A menü is teljesen korrekt áron volt 550 Ft 3 dl üdítővel kínálják. Ma gombaleves volt, szilvásgombóccal. Ti hol ebédeltek mostanában?

az Akkor és most c. bejegyzés folytatása

Donald rágó
Akkor: Ha jól emlékszem a Donald rágó volt az első normális rágó, amit rághattunk. Luxusérzetet biztosított a rágógumi kedvelőknek, valamint megváltást az itthon kapható gömbrágó után. Kiválló rágási tulajdonságai voltak, könnyen rágható volt és már 2 darabbal akkorát lehetett pukkasztani vele, hogy még a szemöldökünk is “deressé” válhatott könnyedén.
Egyedüli negatív tulajdonsága az volt, hogy nagyon hamar elment az íze, hozzá kell tenni, hogy akkoriban a hosszú íztartás és a ph érték javítás nem tartozott az alapkövetelmények közé.
Az igazán menőknek nagy piros dobozban, százas kiszerelésben hozták Ausztriából, még a gorenjés időszak előtt. De a máriahilferes időszakban is jól fogyott, sok befért a hűtőládákba. Bár nem tartozik a tárgyhoz, de azt hiszem ekkoriban volt nagy divat az ausztriában különböző színekben kapható szalma talpú Bruce Lee (sokak szerint ninja) cípő is.

Most: Eltűnt. Szerintem a Hubba Bubba üthette ki a nyeregből a gorenjés időszak vége felé talán, nem lehet megmondani pontosan. Még jópár éve próbáltam keresni céllövöldékben, hátha van még valahol, egypálcán, a CC Catch és a Bros vagy Milli Vannilli poszter között, de nem találtam.

Fánk
A fánkkal az ellenkezője történt. Ezért írok róla. Nem volt elérhetetlen. Régebben szinte mindennapos volt, mára már szinte nincs.
A mai napig az egyik kedvenc ételem, sokáig eredménytelenül vadásztam rá. De végre az új lakásunk mellett lévő sarki boltban rátaláltam. Azóta minden második, harmadik nap veszek egyet, általában ezt reggelizek.
Ha jól emlékszem, az általános iskola napközijében szerettem meg annyira. Barack lekvárral… micsoda ízvilág. Aki igazán rutinos volt a napköziben, tudta, hogy mikor hozzák az uzsonnát, gyorsan, legfelülről kell venni belőle. Mert, mivel nagy kosárban hozták, a legfelső darabokra az alatta lévő fánkból is rátapadt a lekvár. Hehehe. Dupla élvezet.
Lehet, hogy hibás döntés, de én a fánkot is a letűnt ételek kategóriájába sorolom. Nagyon eltűnt sajnos. Már csak néhány veterán ABC-ben, meg lángos árusoknál lehet kapni, nagyritkán. Kár érte.
Felvetődik a kérdés, hogy ha az eltűnt/letűnt dolgok közül egyet visszahozhatnánk, melyik lenne az?

Folytatódik…

Itt van most ez a rock csapat a The National, rég hallottam már ennyire ütős albumot, mint a Boxer. Nagyon “erős”. Sok a felejthető lemez mostanában, kevés az ilyen. A dalok egységesek, kellemes a hangulatuk. Kiemelni szerintem a Mistaken For Strangers és a Racing like a pro című dalokat lehet. Bár a csapat amerikai, elég erős a brit zenei behatás, ezért britpop fóbiások kerüljék. Aki szereti az effajta zenét, annak kötelező.

[youtube]http://youtube.com/watch?v=cgRsYkKb1eI[/youtube]

Bocs csibi!

Fél éve december 8.-án kezdtem el írni ezt a blogot. Egy rövid összegzés, tehát, mi történt a fél év alatt.
Született 131 bejegyzés és 387 hozzászólás, az enyéimet is beleértve. A legtöbb hozzászólás az Az Iwiwről-a Voltunk ott szindróma című bejegyzéshez érkezett. Bizonyítandó, hogy a szindróma tényleg létezik. Bátran állíthatom, hogy a legkevésbé kedvelt bejegyzések a zenéket, lemezeket bemutató postok voltak, a jövőben is sok ilyen lesz majd.
Szerencsére úgy érzem, hogy azt a 3 dolgot, amit a kezdetkor eldöntöttem az itteni ténykedésemmel kapcsolatban, (és amire nem szeretnék most itt kitérni, de írok róla majd), sikerült tartanom, mondjuk ez nem rajtam múlt, így alakult, szerencsém volt ezzel. Remek embereket ismertem meg a blog által, akikket kedvelek, bár még személyesen nem találkoztam velük. Már csak miattuk, miattatok is megérte írogatni ide.
Egy régi barátom, akivel már nem annyira szoros a kötelék , mikor találkoztunk egy kérdést szegezett nekem. Láttam a blogodat, ez így jó dolog? Mármint hogy így írogatsz, miért jó? Ezt a kérdést tette fel. Nem rosszindulatból, látszott rajta, tényleg nem érti. Nem tudtam válaszolni neki, mert én se. Amíg erre a kérdésre nincsen frappáns válaszom, biztosan írom majd ezt a blogot.