Gondoltam, ha már fotózgatok, akkor miért ne legyen fotoblog rész is, ezért most délelőtt csináltam egy egyszerű kis oldalt, ahova majd publikálom a képeket, mert a flicknél ez jobb megoldás azért. Elérhető a www.garamiz.hu/foto címen. Meg mindjárt a sidebarból is.

Ma este sem lesztek egyedül!

Hát igen. A blog sokat tapasztalt olvasóit nem lehet egykönnyen megvezetni. Jól tudják, hogy ha bármilyen Ufo képet látnak az max egy erős leddel felszerelt Discmant ábrázol. Főleg nem dőlnek be egy olyan Ufo-nak, amit a Praktikerben meg lehet vásárolni. Következzék hát a valódi kép.
Apropó, emlékszik még valaki, hogy volt egy ilyen lap (hetilap talán) hogy Pesti Újság. Sárga újságként is ismerték, mert sárga papírra nyomták. Abban voltak hasonló fotók és sztorik. De halálosan komolyan tálalva. Például arról, hogy Afrikában 4 méteres emberekre találtak, a dzsungel mélyén, a durva az volt, hogy fotót is mellékeltek hozzá. Meg, hogy Hitler 2 éve halt meg Floridában, szintén fotóval illusztrálva. Mi lehet ezzel a lappal? Megszűnt vajon? Mert, hogy összeolvadt volna a National Geographiccal, azt kétlem… Mindenesetre, mikor magyar bajnokságokra utaztunk, mindig megvettük és előszeretettel olvastuk eme príma és hiteles lapot.

Tervezem a napokban, hogy megyek a hegyekbe fotózni, úgyhogy hasonló szenzációkra, leleplezésekre lehet számítani és talán meglesz a hőn áhított Jeti észlelés is…csak nehogy bosszút áljon a Jetis bejegyzésemért.

Breaking news! Breaking news! Szenzáció!! Tegnap este UFO-t észleltem. Sikerült lefényképeznem! A szenzációs képet megtekintheted itt: nagyított, de vágatlan változat . A képet valóban én készítettem, bizonyítékokkal rendelkezem, még az XD kártyán van a kép.

Még mindig gasztro témakör. Olyan termékekről szól ez a bejegyzés, amelyek az átkosban alig beszerezhetőek, elérhetetlenek voltak. Vizsgáljuk meg, mi lett velük, hogy alakult a karrierjük.

Banán:
Akkor: Ki nem ismerné, tudná a banán történetét. A fiatalabb olvasók kedvéért írom csak le, hogy a banán a nyolcvanas években preferáltabb vágya volt az ország lakóinak, mint a világútlevél. Szinte lehetetlen volt beszerezni, aki pedig hozzájutott, az nagyon magasra, a hűtő tetejére helyezte, hogy kissebb legyen a kísértés. Gátlástalanabb diákok mindig uzsonnaszünetben húzták elő az ozsonnás szatyorból, szép lassan hámozták és fogyasztották el mindenki szeme láttára, persze hogy utálta mindenki őket. Élénkebb fantáziájú kisdiákok még a rajzfilmben látott banános elcsúszós jelenetet is kipróbálták, hogy vajon igaz e a legenda. Aztán az iskola folyosóján fekve, elégedetten nyugtázták, hogy igaz.

Most: Hát, sajnos azt kell mondanom, hogy igaz az ősi mondás, a tiltott gyümölcsről. Még igazabb az, hogy mindig az kell az embernek ami nincs vagy amit nem kaphat meg. Most, lehetne enni bármennyit, már nem kell. Alig, szinte csak pár havonta eszek banánt, ha már nagyon ehetnékem van. Oda a legenda.

Dobozos Kóla:
Akkor: Mikor nem lehetett kapni, az arannyal egyenértékű volt. Dolláros boltokban árulták. (Igen, akkor ilyen is volt, tele olyan csokikkal, meg kvarc játékokkal, amelyekről mindenki álmodott. Havernak volt hárompályás king-kongos. De a legmenőbb a westernes lövöldözős volt)
Akinek rokonai kijutottak külföldre, biztos hogy hoztak dobozos kólát. Számoltuk, hogy még van öt fantám, hét szevenapom, meg nyolc pepszim. Mondjuk ki, azt is, ami már valószínűleg elég viccesen hangzik. Mikor elfogyott, utántöltöttük, hehe. Olyan jó volt dobozból inni. Különös és felemelő érzés. Gyönyörű tornyok készültek ekkoriban szekrények tetején üres dobozokból. Jópár évvel később tök jól mutatott mellettük az amerikai rendszámtábla.

Most: Nagy túlélő. Még most is szivesen iszok dobozos üdítőt. Azt azért nem mondanám, hogy preferálom a palackozott termékekkel szemben. De akkor is túlélőnek tekinthető.

Macskanyelv:
Akkor: Nagyon nagydolog volt, különleges. A sima tejcsokoládés változat is nagy népszerűségnek örvendett, de az igazi a fehér csokis verzió volt. Fehér csoki 84′-ben- egek…mars utazás. A macskanyelvhez fűződik egy kis történet, egy osztálytársról, akinek a nagymamája úszás után mikor jött érte mindig hozott, fehér csokisat! Ő meg még ott maradt falatozni. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy ezután az iskolában tisztasági csomaggal felszerelkezett diákhordák támadtak rá, rajtaütésszerűen. WC-re a legritkább esetekben merészkedett csupán. Hehehe.

Most: Mára nagyon lecsúszott. Bár néha itt-ott még felbukkan, nem sok esélye van. Pár éve vettem és kárörvendően, mosolyogva konstatáltam, hogy mára olyan szar íze lett, hogy bármelyik 70 forint alatti noname csoki télapó vagy rózsás, szekfűs fedeles, háromszázötvenes desszert kenterbeveri.

folytatódik…Turbo rágó, stb.

Tegnap estétől a flickr -re publikálok képeket, amiket az új masinával készítettem. Feltöltöttem hat képet. A profilom elérhető a sidebarban lévő flickr logóra kattintva. vagy innen.

Hát, úgy tűnik, a mai nap a gasztronómia köré csoportosul. Édességteszt következik. Megmondom őszintén, kétkedve kóstoltam meg a csokomella nevű terméket. Mert bár a nevét igencsak ötletesnek találtam, mármint a csokoládé és a karamella szó bátor ötvözését, a csomagolás designja is nagyszerű szerintem , mégis volt bennem kétkedés.
Mikor rászántam magamat és megkóstoltam, nagyon kellemes, pozitív csalódás ért. A termék igencsak töménynek mondható, ami pozitívum, mivel 1 darab elfogyasztásával fedezni lehet egy édességfüggő napi adagját. Persze, ennél is igaz, mint más édességeknél, hogy ha túl sokat eszünk belőle, fennáll az overdose eshetősége, ami az ilyenkor megszokott émelygéssel jár.
Ettől függetlenül csak jót tudok írni róla. Diszkrét de mégis erőteljesen érezhető vajkaramella behatást garantál. Karamella kedvelők számára alap, kihagyhatatlan. Ha jól emlékszem 70 forintba került, ami elfogadható ár. Azoknak is ajánlom, akik unják a drága külföldi csokoládé szeleteket.