Mivel elég csapnivaló idő volt ma megnéztem Az ember gyermeke című filmet. Clive Owen, Julianne Moore, Michael Caine. Ígéretes szereplőgárda és jó kritikák. Igy indultam neki a filmnek. Eleve forral indulnak nálam az utópia filmek, mindig szívesen néztem azokat. A 28 nappal később című film például az egyik kedvencem volt. A groteszk élethelyzeteket lefestő horrorszerű alkotások is nagy kedvenceim, például a Holtak hajnala széria.
A film sztorija nagyjából az, hogy a gondatlan emberi pazarlás és hanyagság miatt az emberiség jövője teljesen kilátástalan, a világ nagyvárosai mind romokban hevernek és mindenki Angliába szeretne bejutni, ahol vasszigorral tartják kordában, zárják lepukkant gettókba a menekülteket.
2027-et írunk és a legnagyobb problémát az jelenti, hogy 18 éve nem született egyetlen csecsemő sem. Egyetlen nő sem esett teherbe. Egy hivatalnok, Theodore Faron, a főszereplő, aki fásultan vesz tudomást a totális rendőrállamról és a kialakult helyzetről. Csupán pénzért vállalja hát, hogy bejuttat az országba egy nőt, volt felesége ajánlatát elfogadva, aki a bevándorlók jogaiért küzdő terroristák vezére. Később kiderül, hogy a nő terhes, és mivel bevándorló, a terhesség ténye nem juthat senki tudomására, ki kell juttatni az országból, egy tudóscsoport vezette hajóhoz kell eljuttatni a terhes nőt, megannyi viszontagságon keresztül, átjutva rendőri ellenőrzéseken és a bevándorló hordákon keresztül.
Mikor elkezdtem nézni a filmet, fanyalogtam, mert nem jók az olyan filmek, amelyek eleve egy triviális élethelyzetből indulnak ki (18 éve nem született egyetlen gyermek sem…). Később a film izgalmassá válik, élvezhető, megfigyelhető a főszereplő jellemfejlődése is, tehát ha a banális kezdeten túljutunk abszolút nézhető. A filmben iszlám terroristák, valamint a célzott jövőkép ábrázolás végig jelen vannak, érzékelhető szociális célzattal.
Azt lehet mondani, hogy kihozzák az alaphelyzetből, ami kihozható, nekem mégis hiányérzetem maradt. A film csak a fő vonalra koncentrál, nem ad magyarázatot a kialakult helyzetre. Sok helyen érezni, hogy a szereplők, mintegy a kialakult helyzetre adandó magyarázatként löknek a néző elé elszólásokat, szavakat és félmondatokat.
Amiben viszont jó a film: kiválóan jeleníti meg képileg a helyzet abszurditását, a kilátástalanságot. Szerintem azért kicsit ebben is elmarad pl. a 28 nappal később című filmtől, bár a történet is másmilyen. Mindent egybevetve, csak a groteszk jövőképet lefestő filmek kedvelőinek ajánlanám ezt a filmet, nekik viszont nem árt megnézni. Akinek tetszett az 1984 könyvben és az Állatfarm, annak valószínűleg ez is tetszeni fog.