Na vajon mi lesz holnap. Tudtok-e majd aludni este. Aludjon mindenki nyugodtan. Ez a versenyfutás már eldőlt valószínűleg. Az Indexen, már ma megjelentek a tipikus magyar pesszimista és kedvölő videók. Arról szólnak, hogy biztos, hogy az Olaszok nyernek majd, ők rendezhetnek Eb-t. Én azért ebben nem vagyok annyira biztos, de nem is szeretnék esély latolgatásba kezdeni, erről. Mivel minden ország biztos benne, hogy náluk rendezik majd az Eb-t vagy legalábbis reménykedik.

Mindenesetre reménykedem én is nagyon, mert ez lehetne a legjobb dolog ami történhetne ezzel az országgal, az utóbbi (nem tudom mennyit írjak 25? 50?) x évben. Ha jól tudom, eddig minden EB nyereséges volt, az idegenforgalom, az infrastruktúra hihetetlen mértékben fejlődne.

A foci Eb a 3. legfontosabb sportesemény a világon. Inkább ez legyen meg mint az Olimpia. Mert hiába mondja minden szakértő, hogy az az egész országnak jó. Egy francokat, Budapestnek jó és az aglomerációjának, az ott élőknek. Míg az Eb több helyszínen zajlana, elosztott fejlődést, fejlesztést lehetővé téve, megkövetelve. Úgyhogy szorítson mindenki, aki nem csak Barcs-Celldömölk szerű találkozókat akar látni 2012-ben. Meg lesz vajon? Az MLSZ honlapján mindenesetre megy a visszaszámlálás, fekete háttérrel. Mintha a világvége közeledne, vagy a megváltás. Nagyon találó.

Újra olvasok. Pedig már elég régóta nem volt türelmem a könyvekhez, de most úgy döntöttem újraolvasom a Vonnegut könyveket. Leemeltem hát hármat a polcról és nekikezdtem, aztán azon kaptam magamat, hogy két nap alatt elolvastam mindhármat. Régebben, főiskolás koromban volt egy hosszabb olvasós időszakom, akkoriban heti 2-3 könyvet olvastam el, a klasszikus irodalmat kedveltem. Sosem tudtam Stephen King féle könyveket olvasni, az ilyen ponyva egyszerűen nem kötött le. Azután valahogy mintha megcsömörlöttem az olvasástól, lehet, hogy az volt az oka, hogy mivel már dolgozik az ember, nincsen ideje erre, vagy nem úgy alakítja az idejét, hogy legyen, nem tudom.
Amit még nagyon szerettem olvasni, azok a jól megírt science fiction könyvek. Elképzelhető, hogy ez a rajongás onnan eredt, hogy még nagyon régen, gyerek koromban előfizető voltam a Robur magazinra Sok sci-fi ponyvát olvastam el. Mikor nemrégiben egy könyvesboltban kíváncsiságból elkezdtem keresgélni jó, izgalmas scifi könyvek után, egyszerűen nem tudtam volna kiválasztani egyet, ami érdekelne, amit szívesen elolvasnék, a könyv hátulján leírt beharangozók alapján. Mindegyik ezek közül a könyvek közül annyira elvont volt, hogy szerintem csak a nagyon fiatal scifi geekek értették volna a nyelvezetét. Vagy még ők se. Vagy én öregedtem meg.
Egyik kedvenc ilyen sci-fi könyvem a Worluk Átka volt, de ez már egy következő bejegyzés témája. Lehet, hogy azt is újraolvasom.

Reggel felkeltem és eldöntöttem, hogy megtisztítom a kocsimat 8 hónap porától. Kimentem hát a víkendházhoz, összeállítottam Karcher márkájú speciális gépkocsimosó szerkezetemet. Először persze volt porszívózás, meg belső tisztítás, ezt nem én végeztem. Utána pedig jött a mosás, először mosószer nélküli erős vízpermet, majd csutakolás, kefélés, végül egy laza lelocsolás. Elvileg, hogy ne száradjon foltosan, át is kellene törölni, de most nem volt kedvem. Újra láthatom az eredeti színt, 8 hónap után, komolyan mondom, ünnepi érzés, felemelő. Az meg különösen kellemes volt, hogy most még nem kellett harcolnom a darazsakkal, böglyökkel és mindenféle repülő ellenséggel, akikkel majd a nyári mosások alkalmával lesz csata rendesen. Ennek örömére elmentünk és elfogyasztottam az első fagylaltomat idén. 2 gombóc (120Ft/gömb) karamell, kávé. Nagyon finom volt, bár sosem voltam az a fagylalt mániás, inkább a jégkrémeket szerettem mindig. A pálcikás Leo volt a kedvencem, azt még a medvecukornál is jobban szerettem.

Csak a baráti szívességektől mentsen meg minket az atyaúristen. Egy mindenki által ismert jelenségről írok most. Szerintem már legtöbbünkkel megesett. Majd a haver elintézi. Majd ő szerez. Majd ő megjavíjja. Azt hiszem mindenki ismeri, milyen helyzet ez. De ha nem, itt van egy kitalált példa: Eldöntöd például, hogy a kocsidra új felni kell. De hogy kéne olcsón megúszni a dolgot, na megvan, majd a haver szerez szinte ingyé körüli jó áron. Várod, várod azt a kurva felnit, de csak nem jön, mondja a haver, hogy majd jön, megleeeeesz, persze, nyugalom. Meg így, meg úgy. Aztán nem lesz meg. Vagy ha meglesz akkor egy ütött kopott szart kapsz, olyat amit esetleg szalonnasütőnek tudsz használni hétvégenként, ha oldalra dőtöd. Azután elkezdesz számolni, hányszor telefonáltál a dolog miatt, plusz az ideg, plusz a várakozás, a hitegetések. Meg persze a szívesség amit cserébe tőled kérnek majd, mert jó komáknál azért oda vissza alapon megy ám a szívesség. Aztán rájössz, hogy jobban jártál volna, ha a boltba mész be és ott veszed meg a dolgot.
Persze tudom én, ismerem az ingyen segítség természetét, tudom és megértem, hogy az sosem fontos, az ráér. Nekem is sok olyan ismerősöm van, akinek, ha meglátom a nevét a telefon kijelzőén, biztos vagyok benne, hogy szívességet fog kérni. Én is dühöngök, hogy az illető mindig csak akkor hív, ha valamire szüksége van. Mikor hívott fel ez, megkérdezni, hogy hogy vagyok, mi van velem? Gondolom magamban dühösen. Akinek tudok azért megpróbálok segíteni. De én sem vagyok más, nem vagyok semmivel különb. Ezek a baráti szívességek általában csak oda-vissza alapon működnek. Mert senki nem szereti vakargatni más hátát, amíg az övé viszket. Így van ez.

“I want to stay as close to the edge as I can without going over. Out on the edge you see all kinds of things you can’t see from the center.”

Mindenki ki van téve ennek. Mindenki potenciális áldozat, vagy az lesz. Érdemes megkérdezni céges alkalmazottakat, hogy hány telefont kapnak átlagban egy héten “kihagyhatatlan ajánlatokkal”. Szerintem a napi 5-6 megkeresés biztos megvan átlagban. Érdemes lenne listázni, ezeket a telefonokat és csoportokba rendezni, osztályozni. Vannak az “ebbe a kiadványba be kell kerülnie” típusú ajánlatok, szakmai gyűjtőoldalak, kiadványok. Mostanában ezek a leggyakoribbak.

A napokban keresett egy hölgy ilyen ügyben, én tettetve a mit sem sejtő potenciális ügyfelet végighallgattam győzködését, hogy 50 rugóért mennyire megéri bekerülni az általa ajánlott adatbázisba, mert az olyan mint a Google. Nagyszerű. Ezen kívül vannak a szakmai továbbképzésekről, tanfolyamokról szóló megkeresések. Ezek a támadások több fronton zajlanak, főleg telefonon és faxon. Az utóbbi különösen kellemes tud lenni, főleg annak, akinek otthon van a fax készüléke … mivel ezeket általában a hajnali órákban küldik faxon.

A következő típus a “hagy tegyek fel néhány kérdést a telefonálási szokásairól” vagy “szeretné x százalékkal csökkenteni a mobil és nemzetközi hívásait” típusú megkeresés.

A legidegesítőbb a különböző hitel és befektetési tanácsokkal házaló illetve telefonálgató szabadúszó ügynök. Nehéz megszabadulni tőle, általában mások, ismerőseink bevonásával könnyebben lehetséges, az “engem nem érdekel, de egy ismerősöm éppen most építkezik” szöveggel. Ennek a módszernek az előnye a gyors szabadulás, hátránya a várható “jól kibasztál velem, legközelebb egy egész mlm osztagot küldök rád” típusú, szemrehányó telefonhívás az ismerőstől.

Pár éve kaptam ilyen megkeresést, miszerint egy ismerősömtől kapta meg a hölgy a számom, hogy én építkezni szeretnék. Mondom neki, hogy igen, lehet hogy szeretnék, de nem a közeljövőben, csak majd később talán. Erre ő azt mondta, hogy érdemes lenne most, mert nagyon kedvező hiteleik vannak, stb, stb. Onnantól kezdve két hetente hívogatott, hogy na akkor hogy áll az építkezés, számotkérően. Kábé a negyedik hívás után jutottam el olyan szintre, hogy olyan hangnemet használjak, hogy biztos hogy ne hívjon többet.

Szerencsére egyre többen jutnak el abba az állapotba, hogy zsigerből utasítják el az ilyen nagyszerű ajánlatokat taglaló megkereséseket. Józan paraszti ésszel fel lehet tenni a kérdést, hogy ha egy lehetőség annyira kecsegtető és kihagyhatatlan, akkor miért házalnak vele. Ha valami annyira jó, vagy valamire, például biztosításra vagy hitelre van szükségem, akkor majd én keresem az illetőt, utánajárok és megtalálom a számomra megfelelő ajánlatot. És még a “gratulálunk, a számítógépünk az Ön nevét dobta ki, Ön megnyerte a …” típusú megkeresésekről nem is írtam.

Olvasol még újságokat ?