Rá kellett eszmélnem, hogy hazánk legpopulárisabb közösségi sitejáról az Iwiwről még nincsen bejegyzés. Tehát a közeljövőben lesznek írások ebben a témában. Elvégre 5 éves az Iwiw. Ebben a bejegyzésben egy a legtöbb felhasználó számára nem túl szimpatikus jelenségről teszek említést. A jelenség neve: voltunk ott szindróma.

A tünetek: Sok mindent elárul egy-egy felhasználóról a külső tulajdonságok mellett az, hogy milyen fényképet tölt fel magáról. Nyilvánvaló, hogy mindenki megpróbál előnyös képet feltölteni, ez teljesen érthető. Ennek a jogos igénynek nyilvánvaló túlburjánzása, mikor egyes felhasználók egzotikus nyaralási fotókat raknak ki magukról. Három kategóriára lehet osztani ezen felhasználókat.

1. A legunszimpatikusabb kategória képviselői minél több, minél távolabbi helyen készült képet töltenek fel magukról, természetesen a helyszín megnevezésével. Egyfajta modern és sikeres Frei Tamásként tetszelegve a látogatók és ismerőseik előtt, bizonyítva nekik, hogy: na látjátok mennyi helyre eljutottam ergo én sikeres ember vagyok . (Teljes sikerességet sugárzó helyszínek: Egzotikus szigetek, Usa, Ausztrália, Thaiföld. Ja és persze elengedhetetlen a síparadicsomban készült mosolygó sí- vagányabbaknál snowboard fotó, ajánlatos még esés előtt elkészíteni)
Nagyon oda kell figyelnie az ilyen felhasználónak, hogy ne járjon úgy, mint az általam talált user, aki Maldívon aláírással szerepeltetett olyan fotót magáról, ami szerintem max. a Kiskunsági Nemzeti Parkban készülhetett, legalábbis a fotón szereplő növényzetet szemügyre véve.

2. A kevésbé unszimpatikus userek megelégszenek egy max kettő egzotikus helyszínen készült fotóval, emellett azért megtalálható róluk egy-két átlagos fénykép is, bizonyítandó, ők is emberek azért. Spóroltak az útra.

3. A harmadik kategóriába tartozó felhasználókra egyszerűen nem lehet haragudni, ők drága autók mellé álnak oda, luxuskörülmények közt készült képeket tesznek közre magunkról. Mondjuk egy Bentleyre támaszkodva, minél hétköznapibb képet vágva. Eltitkolandó abbéli aggódásukat, hogy az étteremből, szállodából bármelyik pillanatban kijöhet a valódi tulaj. Nem haragudhatunk rájuk, hiszen rólunk is készült fénykép a Balatonon gyorsasági motorra ültetve, miközben aranyosan berregtünk hozzá, igaz, 5 évesek voltunk.

Szerencsére találni ellenpéldát is. Például az a kedves felhasználó, aki mosolygó nagypapájával készült közös képét töltötte fel. Valamint aki bejelölte a Majdnem minden haverom csóró nevű felhasználót ismerősként. Ehhez lehetne egy mozgalmat indítani, a természetesség jegyében. Gondolkoztam rajta, hogy létrehozok és feltöltök magamról egy- a piaci pecsenyesoron készült képet, amint sajtos-tejfölös lángost eszem vagy hurkát almapaprikával. De belátom, ez talán túlzás volna.