Ismét nagyot dodott a Wu-Tang, ennyi év után, durva. Szerintem a legutolsó valamire való albumuk a The W volt, rajta a sláger Gravel Pit-tel és egyéb kiváló számokkal, de már azon az albumon is sok számomra értékelhetetlen, felesleges dolog volt.

Aztán ami azután jött azt nem értettem, a soron következő albumokon jelentéktelen, kifejezetten gyenge szerzemények. A kritikusok is leírták már rég ekkorra a csapatot, hiába volt minden tagnak sikeresnek mondható szólókarrierje. Már-már azzal gúnyolódtak, hogy mikor a tagok megszorulnak anyagilag akkor bevonulnak a stúdióba és összevágnak egy albumot.

Azért sem érthető a dolog, mert volt egy műsor valamelyik adón az RZA nevű előadóval, aki az egész project szellemi atya, talán azt lehet mondani, hogy az egyik legjelentősebb előadó, producer, zeneszerző mindenes a keleti parton. Neki köszönhető az egész image, a darkos behatás ami körüllengi a csapatot, plusz a keleti harckultúra behatása, a filozófia . Tehát behívta a tv stábot saját otthoni stúdiójába és rögtönözve olyan zenét pakolt össze pár perc alatt, a kamera előtt, hogy az ember lélegzete kettéállt. Közben magyaráz monoton hangon, pakolja a basszust mint a háborodás. De akkor az albumok miért voltak szarok? 10 perc alatt megy, több hetes stúdiómunkálatok alatt nem?? Szóval nem értettem.

Tehát itt van az Unreleased, ami szerintem kiváló, tiszta ütemek, kellemesen dallamos hangzás és kevés mellébeszéd. Igy kellett volna ezt eddig is csinálni, így is lehet.