Pillanatok
2007-03-9
Villamos gázolt tegnap. Állítólag alászorult a szenvedő alany. Beszéltek hozzá, szóval tartották, amig nem jöttek a mentők és a műszaki csapat, hogy kiszabadítsa. Szerencsére nem láttam, nem voltam ott, csak mesélték. A villamosvezető sírt, sokkot kapott. Hogyan történnek meg ezek a dolgok? Tényleg meg lehetnek írva előre. Ezen gondolkodom. Mert ki ne lett volna már majdnem hasonló nagyon meleg helyzetben?
Én voltam jó néhányszor. Egyszer kisgyerek koromban nagymamámékhoz mentünk, eszetlenül kirohantam egy kocsi elé, satufék. Később egy busz elől ugrottam vissza a járdára az utolsó pillanatban. De a legmelegebb egy mozgó vonatra történő felugrásom volt a Déliben.
A kalaúz hölgy látta az esetet és kétségbeesve mondta, hogy igérjem meg, hogy többet nem csinálok ilyet. Sokan megússzák ezeket a helyzeteket, mások nem, pillanatnyi kihagyás határozhat meg egy sorsot, a további életet. Tragédia.
Kategória: Hétköznapok
6 Hozzászólás
Trackback URI | Hozzászólás RSS
1. Stifolder 2007 márc 09 10:24
Kb. fél éve, mikor mentem az egyetemre a szokásos busszal arra lettem figyelmes, hogy iszonyú nagy a dugó, annyira, hogy a kocsisor elérte az egy kilométert is, vagy még többet is! Nem gondoltam úgy semmi rosszra, csak arra, hogy ma is elkések… Ahogy cammogott a busz tovább a dugóban, már láttam, hogy miért is áll a forgalom. Egy busz vesztegelt előttünk. Ahogy a mi buszunk kikerülte az álló buszt láttam, hogy egy fekete lepellel letakart valaki fekszik alatta, körülötte egy jó 3m2-es vértócsa.
Az egyik csoporttársam avval a busszal utazott ami elcsapta a szerencsételen embert. Ő mesélte, hogy egyszer csak egy hatalmas nagy csattanást hallottak menet közben és a busz egy marha nagyot fékezett. Majd a sofőrnő kiugrott a vezetőfülkéből és kétségbeesetten kérdezte az utazókat, hogy látta-e valaki, hogy mi is történt, mert ő csak arra eszmélt föl, hogy előtte van egy idős bácsi (a járdáról lelépett) és ennyi. Azt is mondta a csoptárs, hogy tényleg súlyos volt a látvány, mert amikor ők leszálltak a buszról látták, hogy a szerencsétlen öreg nyaki verőeréből még spriccált ki a vér…
Durva
2. garamiz 2007 márc 09 18:43
Ilyen sztorik velem is történtek, csak erről nem akartam írni, láttam már vonat gázolásos emberi torzót, ugrást, stb, stb. Mindig nagyon sokkolt a dolog.
3. csibike 2007 márc 10 13:04
Nem jó ilyeneket olvasni… :/ Látni meg pláne…
Aki pölö részegen vezeti a kocsiját, és úgy gázol, az nem pillanatnyi kihagyás… :/
4. arsen 2007 márc 10 21:35
Hogy hogyan lesz tényleges történés egy majdnemből? Hát van egy rakás tényező, amik ha mind, az esett szempontjából szerencsétlenül alakulnak, akkor tragédiához vezetnek. Ha a sofőr épp telefonál; ha épp esik az eső, és csúszik az út; ha épp egy nagymellű szőke libeg a járdán; ha épp a csúszósabb cipő van az áldozaton; ha épp siet valahová… stb. stb. Ha csak egyetlen tényező másként alakul, a majdnem majdnem marad.
Talán könnyebbé teszi elfogadni ezeket a tragédiákat, ha a sok apróság motívum helyett egyszerűen azt mondjuk, hogy létezik sors vagy Isten, aki a szálakat mozgatja. Viszont a jövőbeli tragédiákat éppen úgy lehetne a leghatásosabban elkerülni, ha ezeket a tényezőket egyenként, a lehető legalaposabban körüljárnánk minden egyes balesetnél.
5. arsen 2007 márc 10 21:38
A “sok apróság motívum” helyett “sok apró motívum”-ot akartam írni, bocsánat.
6. moikboy 2007 jún 07 18:15
Sokan megússzák, mások nem. Én például nem. Egy buszmegállóból kilépve elcsapott egy kocsi, kb. 70-80 km/h-val. És megúsztam annyival, hogy lehorzsolódott az arcom, de ha fél mp-vel korábban lépek ki, beleszálltam volna a szélvédőbe, és nem biztos, hogy itt írnám a kommentemet.