Elkezdődött
( előzmény : Volt futbalista is )

A nagy szélvihar okozta teljes tv és internet hiány pótlására úgy döntöttem, hogy kikölcsönzöm pár filmet, mert azért az mégsem járja, hogy se tv se internet egy teljes napon keresztül.
Imádom a horror filmeket és már régóta terveztem, hogy kikölcsönzök és megnézek egy igazi B vagy inkább C kategóriás horror filmet, az egyetlen kikötés az volt a horrorral kapcsolatban, hogy új film legyen.

Két film borítóján akadt meg a szemem, az egyik valami holtak hajnala utánzat volt, a másik pedig a Véres Telihold – The feeding (2006).
Az a szerencse, hogy az a néhány horror műfajú film ami az átlag nézőhöz (tehát nem a műfaj rajongóihoz) eljut az mint színvonalas, izgalmas alkotás, így az a kép él bennünk, hogy az átlag mezei horror is ilyen. Hát nem.
Ez a film annyira szánalmas, annyira gyenge volt, hogy még röhögni sem tudtam rajta.

Mert vannak azok a horrorok, amelyek annyira gyengék, hogy jót lehet rajtuk nevetni (lásd: Tremors széria). De az igazán gyengéken már mosolyogni sem lehet. A véres teliholdnak az a lényege, hogy van egy bestia az erdőben, amely az összes állatot felfalta már, így jönnek hát az emberek. Van ugye humoros, szívós gimnazista táborozócsapat és ők persze épp ekkor sátoroznak az erdőben, magas számú elhalálozás, aztán ezüst nyillal végezni a farkasemberrel. Körülbelül ennyi, a tipikus sztori, meg van vadászcsapat is, minden ami kell.

De a megvalósítás!!! A film eleje azzal kezdődik, hogy két vadász dumál, sörözik, miközben szarvasra vadásznának, zörgés a bokorban és kijön a szörny. Semmi sejtetés, izgalomkeltés! Jön ki a bokorból, szinte cammog…hihetetlen. Az ilyen alkotásoknál mindig gondot okoz, hogy hogyan nézzen ki a szörny, úgy, hogy ijesztő és hihető legyen. Nem egy nagy költségvetésű film bukott már amiatt, hogy egyszerűen nem tudtak megfelelő szörnyeteget készíteni.
Ennek konkrétan olyan szánalmas külseje volt, hogy jobban jártak volna, ha egy kilőtt vaddisznóbőrt és egy kucsmát aggattak volna szerencsétlen dublőrre. A készítők is érezhették, hogy nagy a baj ezért csak félhomályban elmosódva mutatták a “szörnyet”.

Írnám, hogy senki ne nézze meg ezt a filmet, de nem hiszem, hogy bárki akarta. Kivállóan hasznosítható hosszú buszos utazásokon, ha elromlik a klíma. Csak be kell tenni a lejátszóba és az unalomtól garantáltan elalszik mindenki, így legalább a sofőrnek sem kell magyarázkodnia…

Számomra érthetetlen, hogy van ez a dolog a szerencsejátékokkal. Sok könyvet elolvastam a témában, ismertem sok embert aki játszott, jártam kaszinóban, mégis megfoghatatlan maradt számomra a dolog. Szakértők azt mondják, hogy a legveszélyesebb függőség ez, akit valaha elkap sosem jön ki belőle, a legtöbb ami elérhető az a tünetmentes állapot, ami évekig eltarthat. Általában minden addikciónak megvan a “köre” , célcsoportja. Így az alkoholnak, különböző szereknek, viszont a szerencsejáték az, ami nem válogat, éppúgy látni sikeres üzletembert, mint lecsúszott veszteseket a kaszinókban.

Azt mondják, könnyen rá lehet kattanni a játékra és az abban érdekeltek mindent meg is tesznek a teljes “élmény” biztosításához. Csinos felszolgálók, flancos berendezés, csilingelő automaták, óra sehol, ablak sehol. A termekben nem érzékelhető az idő múlása, ezért nem ritka az olyan játékos, aki napokon át játszik egyfolytában. Atlantic City (a keleti part és amerika “játszótere” ) egy kaszinójában két és fél nap folyamatos játékkal tartotta a csúcsot egy delikvens (zombi), aki ezen idő alatt csupán a mellékhelyiséget látogatta meg .

Ebben a városban rengeteg olyan embert láttam, aki egyszer limoval közlekedett, szép nőkkel az oldalán, egy hét múlva pedig a Boardwalk alatt aludt a homokban, a drága és elegáns öltönyében. Ekkor hallottam először a Problem Gambler kifejezést is. Amerikában már sok játékfüggőknek segítő szervezet van, amely különböző módokon próbál segíteni a játék miatt bajba jutott embereken. Ott külön törvény szabályozza ezt, valamint azt, hogy az egyes játék komplexumokban fel kell tüntetni ezek elérhetőségét (pl:1-800 as telefonszám, stb).
Magyarországon nem tudok ilyenről.

Sokféle magyarázat van, miért lesz játékfüggő az egyik és miért nem lesz az a másik ember. Voltak elméletek arról, hogy a sportolók veszélyeztetettek, mert karrierjük befejezése után gyakrak a versenyek okozta “adrenalinfröccsöt” szerencsejátékkal próbálják pótolni.

Azon néhány alkalomkor, mikor kaszinóban voltam, legtöbbször unatkoztam, vesztettem, ezért egyszerűen érthetetlen volt számomra, hogy mi az ami megfogja az embereket ebben. De hát nem vagyunk egyformák. Sluszpoén az egészben, hogy vajon mi található a problemgambler.com oldalon? Segítség? Korántsem csak az, néhány alibi link, de főleg long weekend és online gambling ajánlatok…

Egyre nézhetetlenebb a Fábry show, régen még voltak jó adások, bár akkor is csak a műsor elejét tartottam érdekesnek, a design centerrel bezárólag, utána általában már csak oda-oda kapcsolgattam, de a tegnapi műsor még a megszokottnál is semmitmondóbb volt. Adva van egy verseny, az ország legszebb nővérkéinek, ezt is el tudták rontani idióta, semmitmondó feladatokkal, szinte üvöltött a képernyőről, hogy a szerkesztők egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a versenyzőkkel, így haszontalan, érdektelen feladatokat adnak nekik, ember nincs akinek tetszene az ilyen műsor szerintem. A katarzist pedig Soma mamagésa kellemes utazási leírása biztosította, mikoris azt ecsetelte, hogyan hugyozta körbe Hollywoodot. Mindezt persze kellően részletezve a megivott bőséges folyadék mennyiségtől az apró részletekig. Az a szomorú, hogy ezen már fel sem háborodik senki. Totális érdektelenség egy kifulladt, évek óta húzódó műsorban.

Ui: Fábry showja egyébként egyszemélyes vállalkozás, nem értem minek vendégeket hívni bele, egyszemélyes, rövidebb, stand-up comedy jellegű műsor kellene, ahol kiáll és mondja amit gondol, mint ahogy régen csinálta művházakban, az összes többi csak felesleges körítés.

Zenei videókat keresgéltem, nézegettem a Youtube-on, Ol’Dirty Bastard videóit megtalálva határoztam el, hogy kap egy bejegyzést. Akik ismerik a zenéjét, életútját, azoknak már a név hallatán mosoly kerekedik az arcán.

Mindenki kedvelte ezt a gátlástalan, zseniálisan egyedülálló “előadót”, a média a botrányait, a rajongók a zenéjét és a botrányait, a kritikusok csak a legnagyobb elismeréssel, szuperlatívuszokban írtak albumairól, holott életútja, albumai a legkevésbé voltak tudatosak, azt lehet mondani, hogy ennél spontánabban nem is lehetett volna… ODB volt a hip-hop és amerika maga! A kicsapongó élet, a már-már hihetetlen érzék a megbotránkoztatáshoz, a zseniális ritmusérzék, a szórakoztató cinizmus… letartóztatásai (előfordult, hogy egy pár edzőcipővel kapcsolták le, egy másik esetben pedig két lőtt sebbel, a saját lábán sétált be a kórházba) mind mind hozzájárultak az ODB legendához, mint az emlékezetes Grammy díjátadó, amin…érdemes megnézni.

Halála előtt már csak a drogügyeiről, törvényellenes cselekedeteiről lehetett hallani. Bécsben is lehetett látni, egy koncerten, ahol azt ecsetelte, hogy ő Jézus reinkarnációja, ezért hívja mindenki mostantól Big Baby Jesusnak.. hát ezt sem a sok koffein mondatta vele… sajnos ez lett a veszte is, 35 évesen, röviddel szabadon bocsájtása után egy stúdióban csuklott össze és vesztette életét 2003-ban, kábítószer túladagolásban. Olyan zseniális albumok maradtak utána, mint a Brooklyn Zoo (1995) vagy a Nigga Please (1999) ami minden idők legjobb Hip-hop albuma véleményem szerint.
ODB videók a Youtubeon:
1. ODB a Yo! MTV Raps-ban
2. ODB- Baby I got your money
3.ODB- Brooklyn Zoo

Érdekes blogot indított az Urbanlegends. Emlékezetes eseményekről lehet elmesélni emlékeinket, valamint az, hogy hogyan értesültünk ezekről a történésekről, szerintem ez nagyon jó ötlet. De kérdés, hogy minden ilyen eseményre emlékszünk e pontosan. Én a legtöbbre emlékszem, bár a régebben történtekre tényleg csak homályosan.
Egyébként a Szeptember 11.-i eseményekről hazánk sztárjait lenne érdemes újra megkérdezni. Mert nagyon hosszú ideig mindenki azt nyilatkozta, hogy ő épp a WTC-be tartott, vagy onnan távozott mikor a repülőgépek becsapódtak. Szerintem még az is, aki épp átugott Kassára egy kis majonézért, meg olcsó spirálfüzetért, azt mondta, hogy ő épp a közelben volt és csak a jó szerencsének köszönheti az életét. Talán ezzel szerették volna bizonyítani, hogy mennyire világot látott, rengeteget utazó sztárok ők, nem tudom.

Elmaradt a beharangozott szélvihar, szerencsére. Tegnap elég sokáig fenn voltam, de nem igazán történt semmi, bár voltak széllökések, de közel sem akkorák mint amilyeneket a televízió mutatott este. Pedig még jégesőt is vízionáltak, hallottam a rádióban, hogy tévedés, hogy jégeső csak nyáron lehet, lehet télen is és most valószínűleg lesz is. Úgy készültem, hogy ma reggel, miután letudtam az edzést, szemügyre veszem majd, az orkán erejű szél hogyan rendezte át a várost.

Valahogy Murphy törvénye ez is, az ilyen dolgok, ha beharangozzák őket jó előre, sohasem történnek meg, váratlanul szeretnek megtörténni.
Mikor a hatalmas jégeső volt, tojás nagyságú jégdarabokkal azt sem mondta senki előre, mikor elkezdődött még mosolyogtunk is, hogy milyen rég volt már jégeső, meg hogy mennyire váratlan az egész, később már nem mosolyogtunk…(négyszázezer forint mínusz).
Ezúttal mindössze annyi látható változás történt, hogy egy nagy szemetes konténert betolt a szél az út közepére (hova máshova).